Móka, móka, Mimóka
Görög-Czintos Orsolya
A Győzelem térre kiérve eláraszt a kutyaugatás: tacskók jobbra, tacskók balra, itt egy farkaskutya, ott pedig két border collie. Mekkora zaj! A figyelmemet hamar eltereli a gyerekzsivaj, ami a szökőkút mellől jön. Méhes Csaba már készülődik, hogy elkápráztassa közönségét.
Piros nadrág és nyakkendő, fehér ing és fekete hózentróger, mindezt tetézi a szintén piros Converse (not sponsored) – egy pantomimest nem így képzeltem el. S mégis, volt valami bájos ebben a háromszínű öltözékben, ami hívogatóvá tette őt a gyerekek számára – és hát, az előadás elsősorban nekik szólt. Nem csak egymaga mutatta meg tudását, a játékba a nézőket is belevonta: együtt ugrókötelezett a vállalkozó kedvű gyerekekkel, hitetlenkedett, amikor egy kisfiú könnyebben felemelte a súlyzót, mint ő, és még egy nagytatát is rávett, hogy vegye elő gyermeki énjét és csatlakozzon hozzá a bolondozásban.
Az eleinte ártatlan játék morbid fordulatot vett, amikor a nagytata színpadra lépett, és előbb focizni kezdett Méhes Csabával, majd a focilabdából átalakult almát kellett meglőnie, amely a maga láthatatlan szépségében tündökölt Méhes Csaba feje tetején. A nyílvessző önálló életre kelt, és az alma helyett hol egy másik néző térdébe, hol a pantomimes hasába vagy szemébe fúródott. A nézők nevetve figyelték, ahogy a bácsi kirántja, vagyis átrántja Méhes Csabán a nyílvesszőt, a pantomimes pedig fejcsóválva tömi vissza magába a hipotetikus beleit. Végül az öregúr csak sikerrel járt – igaz, hogy alig pár centi távolságról –, de sikerült Méhes Csaba feje vagy teste más részei helyett az almát eltalálnia.
Mielőtt az ember még azt hitte volna, hogy az előadás véget ért, a pantomimes arra invitált bennünket, hogy csodáljuk meg a luxusautóját. A gépjármű még nála is alacsonyabb volt, emiatt nem is egyszer beverte fejét a mennyezetbe – sebaj, egy gombnyomás, és az autó teteje volt-nincs. Az autó hangeffektusait is Méhes Csaba szolgálta, hangját különféle módokon torzította el, attól függően, hogy éppen zúgott a motor vagy jobbra-balra járt az ablaktörlő. Az előadás végén – a tapsot követően – visszahúzta a képzeletbeli ajtót és visszatért a kulisszák rejtekébe. A nézők még elidőztek egy darabig a színpad előtt, a látottakat emésztve, majd mindenki továbbindult a maga dolgára.
Fotó: Beliczay László