Közös házaink

Divéki Marcell

A Boldogság utca 12A alkotói csapata egy-egy temesvári ház falai között kutakodott, bántalmazott nőkkel készített interjúk alapján hozott létre előadást. Az alkotói munka végeredménye egy történetek gyűjteményéből építkező, edukációs anyag lett. Az előadás pontosan mutatja be egy bántalmazó kapcsolat mintáit, karakterei önreflektíven mesélik el szerepük élettörténetét, előadásuk a helyzetek értékelését, kész válaszait is tartalmazza. A Boldogság utca nem hagy helyet a családon belüli erőszak ismert mechanizmusainak utalásszerű ábrázolására, minden jelenet pontos, dekódolható, megnevezett mintákat mutat fel – nem kérdez, állításokat tesz.

A fókusz sokkal inkább a minták egységességén, a bántalmazás mechanizmusain van, mintsem a történeteken, azoknak a már kivonatolt, átszűrt verzióit kapjuk. Tudatos döntés volt a női szemszög választása, a bántalmazó férfi működésmódját kizárólag a bántalmazott szemszögéből ismerjük meg. A történetek egységesek és általánosak lesznek, ismétlődő elemekkel, kevés specifikummal, ezáltal is a mintákra hívva fel a figyelmet, mintsem a személyes történetek részleteire. A szereplők mintha egy közös, egységes szempontból szólalnának meg, és mesélnék el ugyanazt a történetet különböző formákban. A mintákon keresztül ismétlődnek a történések, a gesztusok, az érzelmi folyamatok. Az előadás terét egy kocka adja a színpad közepén, ami egy zárt világot hoz létre: zárt ház, zárt közösség, zárt rendszer. A ház személyes, specifikus tér, de mégis azonos rendek működnek a különböző házak falai között – az ismétlődő struktúrák megmutatják magukat.

Az előadást beszélgetés követte, ezáltal a nyitás gesztusát téve a közönség felé. Az erőszak mechanizmusainak nevén nevezése, az egységes érzelmi folyamatok leképezése, a kapcsolati minták párhuzamosságának bemutatása mind szakértői szempontokkal ruházzák fel a nézőt, és a helyzetfelismerés lehetőségét adja a hétköznapokra, azaz gyakorlati tudást ad át, edukálja az előadás befogadóit.

Boldogság utca 12A / FemminiCity Theatre Festival // Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár

Fotó: Petru Cojocaru