Urbán legend

Vizi Abigél

Az irónia olyan közlésmód, amelyben a kimondott jelentést felülírja a közlés módja által hordozott jelentéstartalom. Az irónia eszköze lehet a szokásostól eltérő kontextus, kiejtés vagy más, akár nem verbális gesztus is.
Az ironikus jelentés nem feltétlenül magától értetődő, néha tragikus, néha humoros jelentést ad az eredeti közlésnek, és azt hiszem, ez a kulcs az Urbán-előadásokhoz is, de ACsókos asszony lovagjai: szabadkai szindikális operettgála című előadáshoz biztosan.
Ellentétpárokra épül az egész előadás, és nem tudjuk eldönteni, mi nézők, hogy hol ér véget a valóság, és hol kezdődik az a plusz, amit a színészek és a rendező tettek hozzá a könnyebben fogyaszthatóság érdekében.

Ez az előadás teljes mértékben Urbán András öniróniájára és a vajdasági színház kifigurázására épül, de még nekem is, aki sem a rendezőt nem ismeri személyesen, sem a szabadkai színházat, így is élvezhető és gondolkodtató.
Minden esetben rajtam áll, hogy szórakozni akarok egy adott jeleneten vagy inkább a mögöttes értelmet keresem benne.
Ez az előadás egy mindkét oldalán hordható kabát, és rajtunk áll, hogy éppen hogyan öltsük magunkra. Képes rá, hogy lenyűgözzön az operettségével, ugyanakkor, ha egy kicsit is figyel a néző, rögtön ott van az urbánsága, már az első mondatban is, amikor kijelenti Kucsov Borisz, hogy most az egyszer nem nézik le a nézőt, ha szórakozni jött, még akkor sem.
Urbán ezzel az előadással magyaráz is. Mintha azt mondaná: Igen, tudom, hogy mit mondanak az emberek, igen, tudom mi történik a színészekkel, tudom, hogy milyen nehéz velem dolgozni, de nem vagyok hajlandó hagyományos színházat csinálni.
Többször is látjuk felbukkanni a színpadon Urbán Andrást, és utólag kiderült, hogy ő nagyon élvezte amikor a színészei őt improvizálták.

Összességében ez az Urbán-előadás olyan, amit mindenkinek látnia kéne, hisz a kritikai reflexió fejlesztésére tökéletes, és szinte egy alapdarab, hogy megértsünk, nem minden arany, ami fénylik, nem minden operett, ami selyemruha és rámás csizma. De egyértelműen Urbán, ha disznófej, turulmadár, mikrofon és ezerfokon égő színészek. Egyetlen dolgot tehet a néző, hogy engedi, hogy hatással legyen rá, majd szépen lassan el is határolódik tőle.

Vizi Abigél