Nézőfüggő – Ivo Dimchev – Selfie concert

Fazakas Réka

„Kedves nézőink! Az előadás hamarosan kezdődik. Kérjük, a telefonokat az előadás teljes időtartama alatt hagyják kikapcsolva! Köszönjük megértésüket!” Minden színházba járó ember betéve tudja már ezt a szöveget, ami mindig elhangzik egy kedves (többnyire férfi) színész hangján. Ivo Dimchev inkább arra kér minket: tartsuk a telefonokat bekapcsolva.

A színház olyan egyenlet, aminek két változója van. Bármelyiket cseréljük ki, az eredmény nem marad ugyanaz. Az egyiket, az előadót, igen nehéz elfelejteni – elvégre ő határozza meg a produkció irányát. Őt ismerjük el aktív és cselekvő félnek, tehát olyannak, akin áll vagy bukik a siker. A másik fontos elem a néző. Azzal mindenki egyetért, hogy kihagyni az egyenletből őt is lehetetlen volna. Attól színház a színház, hogy van, aki játsszon, és van, aki nézze. Az viszont már korántsem egyértelmű, hogy valóban változóként fogjuk-e fel a befogadót. A tapasztalat inkább azt mutatja, hogy a néző egy állandó: jelen van ugyan az egyenletben, de az eredmény tőle független, ő valami kész egészet kap, nem tud változtatni rajta.

Ivo Dimchev selfie koncertje azért jó színház, mert a befogadót is változóként kezeli. Rajtunk is múlik, hogy hogyan sikerül a produkció. A koncert alapötlete egyszerű (de roppant izgalmas): Dimchev szintetizátoron játszik és énekel – de csak akkor, ha a közönségből legalább 3 ember selfizik vele. Innentől kezdve az eredmény már tényleg nézőfüggő. A tegnapi koncertet volt, aki végigbulizta, egy pillanatra sem állítva le a telefon kameráját, és volt, aki kevésbé tudta beleélni magát a performanszba. És ahhoz, hogy tényleg jó hangulat alakuljon ki, Dimchev nem volt elég. És az egyes néző egyedül sem volt elég. Ehhez az kellett, hogy közösen döntsünk: részesei akarunk lenni az élménynek.

Fazakas Réka