Koós Imola ‒ Maszol.ro
(2016.)
Az ember, ha néző, szereti, ha beülhet a nézőtérre, és utána békén hagyják.
Simon Judit ‒ Erdélyi Riport
(2016.)
A TESZT negyedik napja: három előadás, három külön világ. Ami összeköti őket: a viszonyulás a történtekhez, a körülöttünk lévő embertársainkhoz. Simon Judit temesvári fesztiválnaplója.
(2016.)
Két, teljesen eltérő színházi nyelven megfogalmazott, különleges előadást hozott a TESZT fesztivál harmadik napja. Simon Judit keddi temesvári fesztiválnaplója.
Simon Judit ‒ Erdélyi Riport
(2016.)
Három előadást láttunk hétfőn, a TESZT második napján. Közülük Horváth Csaba rendezése, A te országod jogosan aratta le a babérokat.
Gál Boglárka ‒ Játéktér
(2016.)
Már a szerda is lejárt, négy sűrű napon, tíz előadáson és majdnem ennyi intenzív színházi élményen vagyunk túl. Az előadások gyülekeznek, az alvással töltött óráim pedig egyre fogynak, vagyis folyik a fesztivál. Legutóbbi bejelentkezésem óta a DIY színházzal, liszttel és gyerekfilozófiával bővült a TESZT-szótár.
Székely Örs ‒ revizoronline
(2016.)
Urbán András: Magyar / A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciója; TESZT 2016
„Ez a magyar?!? Mi űzünk gúnyt saját magunkból?!” – kommentálta a Temesvári Eurorégiós Színházi Fesztivál (TESZT) nyitó előadását egy néző.
Pedig a helyzetválasztás ideálisnak tűnik: akár a „kisebbségi színház” fogalmát, akár a szomszédos országok kapcsolatát, vagy épp a magyarországi kerítésépítő igyekezetet nézzük, rengeteg elvárás feszül neki egy ilyen címnek. Persze annál nagyobb a gyanú is, mi lehet az a „magyar”.
(2016.)
A Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó első két napja a helyenként kíméletlen, máskor érdektelen társadalomkritikáról szólt. Temesvárról jelentkezik két kiküldött tudósítónk.
(2016.)
Az Urbán András által rendezett, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház együttműködésében létrejött Magyar című bemutatóval indítottunk a TESZT fesztiválon, illetve OFF-programként a Mi a magyar? meséit hallgattuk, a K2 és a Spot közös produkciójaként. A vasárnap tehát a magyarság jegyében telt. A Magyarról zúgó fejjel jöttem ki, de nem csak az előadás erős akusztikai és képi világ okozta a koncertet a fejemben, bár közvetlenül sokszor az elviselhetetlenül üvöltő punk-rock váltott ki zavart. Azok a kérdések is okozhatták ezt, melyeket nem tesz fel az előadás, hanem hagyja a mi zúgó fejünkben megfogalmazódni. Az aktuálpolitikai és az ettől elvonatkoztatottabb rétegek kiegyensúlyozott kettőse között és nyomásuk alatt ülünk a nézőtéren, ezek pedig zsigerileg hatnak az előadás képein keresztül.