Zsehránszky István – Bukaresti Rádió
(2016.)
Nem hagy nyugodni a TESZT, bár tíz napja már hogy befejeződött. Újra kézbevettem a fesztivál kiadványát – a harmadik kiadást megért HATÁRUTAK-at. Az idén nem színdarabokat közöl, hanem véleményeket – és vélekedéseket! – az új, mai színházról: a részvételi és közösségi színházról, amit az idei TESZT-en láttunk, s amit e vélekedések és vélemények segítségével jobban megérthetünk. A kötet négynyelvű: magyar, román és szerb nyelvű szövegeket tartalmaz valamint e szövegek angol nyelvű fordítását. Így hozzáférhetővé válhat a TESZT minden résztvevője számára – legyen az macedón, bosznyák, szlovén, horvát, olasz, portugál vagy belga. Mert óriásit bővült a kör – világgá tágult!
A HATÁRUTAK segítségével betekintést nyerhetünk a magyarországi TIE-társulatok – részvételi színházak – , a romániai politikai és dokumentarista színház valamint a szerbiai összművészeti performatív színház életébe, megismerhetjük sajátosságaikat, hogy jobban értsük, mi történik mostanában a világot jelentő deszkákon. Az általános emberi konkrétabb, szókimondó, nyílt megragadásáról van szó. És ami a legfontosabb: a színház korunk jelenségeiben és velünk, nézőkkel együtt ragadja meg azt, ami világunkat illetően ma is – és holnap is érvényes.
Hogy miért vetődik fel a színházban ilyen élesen a jelenlét és az aktualitás kérdése? Talán azért, mert a politikára és a politikusokra nem számíthatunk. És akkor a színház fogja megváltani a világot? Ne áltassuk magunkat!
A színház, mint minden művészet, kérdéseket tehet fel. Rádöbbenthet szokásaink, életformánk, viselkedési formáink, a különféle helyzetekre való reagálásunk, a mai emberi kapcsolatok rejtelmeire – beteges, sőt olykor pusztító jellegére. De nem ad – nem adhat! – megoldást semmire.
A megoldás keresése – és megtalálása! – a mi dolgunk, a közösség dolga, illetve a közösségként felfogott közönségé. A közöny megszüntetésére, a helyzettel való szembenézésre és az abból következő tettekre serkent a mostani TESZT. És ezt úgy próbálja elérni, hogy interaktívvá teszi az előadásokat. Vagyis közvetlenebbül bevonja a nézőt a színházi produkcióba.
Erőszakoskodik a nézővel? Dehogy is. Inkább lehetőséget kínál számára: cselekvési lehetőséget.
Jó volt látni, hogy a TESZT idején teltház volt minden előadáson. A nézőtéren kitartóan jelen voltak a szervező, a temesvári magyar színház nézői mellett a román, a szerb és más ajkú temesváriak. A TESZT interetnikus közönséget – és interetnikus közösséget! – teremtett. Lám, mire jó a színház, ha valóban hivatásszerűen művelik.
(2016.)
Nem hagy nyugodni a TESZT, bár tíz napja már hogy befejeződött. Újra kézbevettem a fesztivál kiadványát – a harmadik kiadást megért HATÁRUTAK-at. Az idén nem színdarabokat közöl, hanem véleményeket – és vélekedéseket! – az új, mai színházról: a részvételi és közösségi színházról, amit az idei TESZT-en láttunk, s amit e vélekedések és vélemények segítségével jobban megérthetünk. A kötet négynyelvű: magyar, román és szerb nyelvű szövegeket tartalmaz valamint e szövegek angol nyelvű fordítását. Így hozzáférhetővé válhat a TESZT minden résztvevője számára – legyen az macedón, bosznyák, szlovén, horvát, olasz, portugál vagy belga. Mert óriásit bővült a kör – világgá tágult!
A HATÁRUTAK segítségével betekintést nyerhetünk a magyarországi TIE-társulatok – részvételi színházak – , a romániai politikai és dokumentarista színház valamint a szerbiai összművészeti performatív színház életébe, megismerhetjük sajátosságaikat, hogy jobban értsük, mi történik mostanában a világot jelentő deszkákon. Az általános emberi konkrétabb, szókimondó, nyílt megragadásáról van szó. És ami a legfontosabb: a színház korunk jelenségeiben és velünk, nézőkkel együtt ragadja meg azt, ami világunkat illetően ma is – és holnap is érvényes.
Hogy miért vetődik fel a színházban ilyen élesen a jelenlét és az aktualitás kérdése? Talán azért, mert a politikára és a politikusokra nem számíthatunk. És akkor a színház fogja megváltani a világot? Ne áltassuk magunkat!
A színház, mint minden művészet, kérdéseket tehet fel. Rádöbbenthet szokásaink, életformánk, viselkedési formáink, a különféle helyzetekre való reagálásunk, a mai emberi kapcsolatok rejtelmeire – beteges, sőt olykor pusztító jellegére. De nem ad – nem adhat! – megoldást semmire.
A megoldás keresése – és megtalálása! – a mi dolgunk, a közösség dolga, illetve a közösségként felfogott közönségé. A közöny megszüntetésére, a helyzettel való szembenézésre és az abból következő tettekre serkent a mostani TESZT. És ezt úgy próbálja elérni, hogy interaktívvá teszi az előadásokat. Vagyis közvetlenebbül bevonja a nézőt a színházi produkcióba.
Erőszakoskodik a nézővel? Dehogy is. Inkább lehetőséget kínál számára: cselekvési lehetőséget.
Jó volt látni, hogy a TESZT idején teltház volt minden előadáson. A nézőtéren kitartóan jelen voltak a szervező, a temesvári magyar színház nézői mellett a román, a szerb és más ajkú temesváriak. A TESZT interetnikus közönséget – és interetnikus közösséget! – teremtett. Lám, mire jó a színház, ha valóban hivatásszerűen művelik.