A harag napja
2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. A szókimondó nővér inspirálja Schilling előadását – de semmit nem használnak fel az ő valós történetéből.
Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája. Azé az emberé, aki mindent megtesz azért, hogy kezébe vegye a saját sorsát, de vagy a külső körülmények (gazdasági és politikai mozgások, ígéretüket be nem tartó jóakarók) vagy a belső hiányosságok (tapasztalatlanság és tudatlanság) miatt folyton elbukik.
A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, az életért foggal-körömmel harcolni kell, nem szabad hinni senkiben és semmiben. A főszereplő a jelenkor kihívásaival szüntelenül küszködő kisember, aki bár igyekszik bízni embertársaiban, problémáival végül mindig egyedül marad. A történet során feltűnnek korunk ismert figurái, életre kel Európa marginalizálódott felének újkori története.
Az előadás a végtelenségig kiszolgáltatott ember tragikomédiája. Azé az emberé, aki mindent megtesz azért, hogy kezébe vegye a saját sorsát, de vagy a külső körülmények (gazdasági és politikai mozgások, ígéretüket be nem tartó jóakarók) vagy a belső hiányosságok (tapasztalatlanság és tudatlanság) miatt folyton elbukik.
A nővér családjában három generáció jellegzetes vonásai tűnnek fel. Egy korábbi rendszerben szocializálódott öregasszony, aki mindig, mindent jobban tud lányánál, soha be nem látva, hogy megszerzett tapasztalatai a mai világban már nem érvényesek. Egy gátlástalan, túlélőszemléletét hirdető tinédzser, az ápolónő lánya, aki szerint már semmi sem számít, az életért foggal-körömmel harcolni kell, nem szabad hinni senkiben és semmiben. A főszereplő a jelenkor kihívásaival szüntelenül küszködő kisember, aki bár igyekszik bízni embertársaiban, problémáival végül mindig egyedül marad. A történet során feltűnnek korunk ismert figurái, életre kel Európa marginalizálódott felének újkori története.
Schilling Árpád (1974) rendező, a Krétakör alapítója és művészeti vezetője. A budapesti Színház-, és Filmművészeti Egyetem színházrendező szakon folytatott tanulmányaival párhuzamosan felépíti saját társulatát, a Krétakört Színházat, amely a 2000-es évek elejére az egyik legsikeresebb magyar színházi alkotóműhellyé vált. 2008-tól újjászervezve alkotói csapatát, átlépve a repertoárrendszerből a projektalapú működésbe, elhagyva a Krétakör Színház elnevezésből a „színház” utótagot nagyszabású művészeti kísérletbe kezd, amelynek fókuszában a pedagógia, a társadalmi elköteleződés, a közösségfejlesztés és a tehetséggondozás áll. A magyarországi színházi nevelés terjesztésében és szakmai megújításában jelentős szerepet vállal. 2008-tól számos magyar és külföldi produkcióban dolgozik művészeti vezetőként – többek között Párizsban, Prágában, Münchenben – projektjeit iskolákban, kis-, és távoli, nehézségekkel küzdő közösségekben mutatja be. Az álata rendezett előadások rendszeresen meghívást kapnak a legjelentősebb nemzetközi színházi fesztiválok hivatalos programjába.
A bemutató időpontja: 2015. november 11.
Az előadás időtartama: 85 perc szünet nélkül
Magyar nyelvű előadás angol és román felirattal
Fotó: Nagy Gergő
Írták: Zabezsinszkij Éva, Schilling Árpád és a szereplők
Zene: Vranik KrisztiánDalszövegek: Závada Péter
Látvány: Keszei Borbála
Technikai vezető: Éltető András
Hang: Bartha András
Asszisztens: Szabó Julcsi
Produkciós vezető: Schőn Edina
Producer: Potyondi Linda
Forgalmazó: Kultmisszió Produkció
Létrehozó: Krétakör Alapítvány, Trafó Kortárs Művészetek Háza és Onassis Cultural Center, Athén
Játsszák:
Sárosdi Lilla
Láng Annamária
Rába Roland
Meszléry Judit
Kovács Kata Milla
