Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy színművészeti egyetemek nemzetközi találkozója (SPOT). Még csak nem is az Óperencián meg az Üveghegyen túl, hanem csak itt, né, a Kárpátok meg a Fekete tenger környékén (némi földrajzi túlzással). Ez a találkozó gondolt egyet, és elindult szerencsét próbálni (a mesékben bizony ilyen a találkozók természete) – társulat lett belőle. Hogy, hogy nem, barátságot kötött a k2 Színházzal. Így-úgy. Ekkor-akkor. Volt nekik mindenféle közös projektjük. Addig-addig, hogy rákérdeztek, ugyanbiza: Mi a magyar?! Vakargatták a fejüket, csóválták, törték, de csak nem jutottak semmire. Aztán mégis jutottak, de az folyamatosan változott, mert a szerencsét próbáló emberek csak úgy jöttek-mentek náluk.
