A harag napja – beszélgetés

erre a jelenségre reagálni alap
az állam szépen lassan kivonul mindenhonnan, ahol a kiszolgáltatottság megjelenik
kihúzzák a védőhálót
belezuhanunk a semmibe

minden történetnek a vége borzalmas lesz ebben a jelenkori társadalomban
nem tudnék egy fényes történetet se előállítani a mai Magyarországról
a színházi szaksajtó is egy „Erzsébet”
nincs vállat-vető harc
nincs szolidaritás

Sándor Máriára
rárobban a média
majd eltűnik mögüle minden/mindenki
az, hogy a politika cinikusan kezelte, nyilvánvaló
de az, hogy azok is, akikért küzdött...
eljött Sándor Mária, a barátai, a támogatói
megnézték
Sándor Mária értette, miért így készítettük el az előadást
az ő története, nem a mi történetünk

kevés lehetőséget adtok arra, hogy valóban meghassatok minket
azt, hogy egy koraszülött osztályt bezárnak, nem járjátok végig
nem tudok felidézni egyetlen olyan fordulatot se, amire ne számítottam volna
ott játsszátok, ahol mindenki ugyanezt gondolja
az előadás megerősíti azt, hogy egyetértünk, ezt gondoljuk mindannyian
valakinek átadom a mikrofont, hogy mondjon pozitívumot is...

én nem tudok ilyen szenvedéllyel beszélni
nekem pont a kiszámíthatóság tetszett

ha ez az előadás nem lenne kiszámítható
nem lenne teljesen valóságos
egy minimális hazugság lenne
a valóság szépítése lenne

a magányos hősnő figurája állt össze
igazi, rendes balsorstragédia ez a történet

Szász Hanna