(Müller Péter Sziámi, Kirschner Péter) ...AND FRIENDS
Először is, a tündérmesék nagyon kegyetlenek. Az Élet maga is kegyetlen, a tündémesék pedig a felnőtté válás történetei. Lehet, hogy másként, de előbb-utóbb mindenkinek át kell esni bizonyos véres rítusokon. Ezek lényege abban áll, hogy valamin át kell menni, valamit meg kell tapasztalni, véresre kell járni a lábad, ismerned vagy legalább kitalálnod kell majd bizonyos dolgokat és találnod kell valakit, aki mindebben a segítségedre lehet. Kaland úr fontos szereplője ezeknek a meséknek, és ez az úr szeret a félelem és a terror okozója lenni. A tündérmesékben nincs sorsszerűség, csak varázslat. Néha nem azok győznek, akik elsőként indultak el, hanem azok, akikben él ez a csoda. Éppen ezért van egy művész ebben az előadásban. Ő magában hordja ezt a csodát. De egy szörnyeteget is. Ezért nem lehet igazán tündérmese, vagy ha mégis, akkor olyan, amely önmagát falja fel, a saját farkába harap, valamiféle véres körforgásban. De a tündérmesék természetesek is. Megtalálható bennük az összes alapszín és emberi kapcsolat. A tündérmesék érzékiek. A legjobbaknak viszont sosincs tanulsága. Ezért lényegük nem is a megnyugtatás, hanem a meghökkentés, a megerősítés. A halálra készítenek fel. Csak a szörnyek és a művészek maradnak életben. Mi pedig történeteket mesélünk róluk és félünk tőlük.