A temesvári Állami Német Színház végre Herta Müller, a Bánságban született Nobel-díjas német író szövegeit veszi elő. Amikor ezek a szövegek nyilvánosság elé kerültek, a bánsági német közösségben felháborodás söpört végig: Herta Müllert fészkébe piszkítónak kiáltották, amiért első, Niederungen című elbeszéléskötetében szülőfalujának és családjának idillikus bemutatásába beszűrődik az erőszak, az alkoholizmus, a vérfertőzés, az apa hűtlensége és a háborús bűnösség. A társulat számára épp emiatt vált érdekessé a szöveganyag: hihetetlennek tartják, hogy mindez megtörténhetett a sváb közösségben, amit a nagymamájuk elbeszéléseiből talán még ismernek, de ma már csupán skanzen-képük van róla.
A második napi workshopunk Urbán Andrással szintén beszélgetéssel indult. Különböző dolgokról beszélgettünk, azt próbáltuk megközelíteni, hogy kinek milyen elvárásai vannak. Finoman tapogatózunk, hogy miről is kéne szóljon az előadás. Urbán arra is rákérdez, hogy kinek milyen probléma merült fel a workshoppal kapcsolatban. Válaszként azt kapjuk, hogy mindenki össze van zavarodva. Még mindig nem tiszta, hogy ki is volt Dózsa. Olyan kérdéseket boncolgattunk, mint hogy: miként lehetne vele azonosulni? Kinek mi a kapcsolata a múlttal, milyen a viszonya a történelemhez? Végül megnéztük a színész diákok performanszát, amelyet közösen készítettek. Röviden elmesélték benne Dózsa történetét, volt benne manipulálás, ellenállás, törzsi tánc, kivégzés és Dózsa húsának megetetése, aminek a végén a színészek elnevették magukat.
Most van félidő. Ilyenkor már egy kicsit nehezebben mennek a reggeli megbeszélések, találkozók, amikre egyre nehezebb odaérni. Azonban az is igaz, hogy ilyenkor érzi azt az ember, hogy kezd belejönni a napi három előadásnézésbe, amiből egy egyébként is egy koncert. Általában.
Tizenkét óra van. Gyorsan elszívok még egy cigit a kiadós vacsora után, aztán sietek, nehogy lemaradjak az éjféli koncertről. A lépcsőn felfele menet odalesek a kiragasztott plakátra, remélem, jó irányba megyek. Közben hallom, amint a hangosbemondó az embereket a stúdióterem felé vezényeli. Szapora léptekkel elindulok, majd az ajtónál immár nyugodtan körülnézek kiszúrva a tökéletes helyet. A művészek már elfoglalták helyüket, és lassan elkezdődik a koncert.
A harmadik nap indulhatna a színház lépcsőjén egy-egy itallal ücsörgő színházcsinálók képével, a TESZT-falat rendezgető dramaturgokkal vagy a késő éjszakai beszélgetésektől, amelyet csak azért nem tudunk megszakítani, mert a fesztivál minden pillanatát megkíséreljük megélni.
Jó szokásunkhoz híven az Urbán András által tartott workshopra is késve érkeztünk. Mikor megérkeztünk a román diákok különböző csapatjátékokat játszottak és azt bámultuk. Majd megérkezett Urbán is, most már tényleg a workshopra került a hangsúly és annak a témájára, vagyis Dózsa Györgyre. Kiderült, hogy senki sincs tisztában Dózsa történetével. Kárpáti Péter ezért rövid történelmi összefoglalót tart, ebből kiderülnek a Dózsa féle lázadás részletei. A legjobban mindenkit a Dózsa kivégzése körüli részletek érdekeltek. Dózsát ugyanis elégették és húsát megetették az embereivel. Hosszas vita keletkezik a jelenlévők közt. Kárpáti elmondása szerint erre az eseményre úgy is tekinthetünk, mint színházi ,,performancra”, hisz a kivégzés lényege a jelenlévők elrettentése volt.