Leenane szépe
A Martin McDonagh által írt, és a temesvári előadás rendezője, Upor László által fordított dráma Leenane-ban, egy kis írországi faluban játszódik. A dombtetőn egy házikóban él Mag Folan (Csoma Judit) és lánya, Maureen (Magyari Etelka), akiknek számtalan megpróbáltatáson kellett közösen keresztülmenniük. Az idős asszony notórius hipochonder, Maureen pedig a harmincas éveit már bőven betöltött vénleány. Ez a két szembetűnően makacs és öntörvényű karakter teljesen elviselhetetlenné teszi egymás életét: veszekedések, lelki terrorizálások, fekete humorral teli szócsatáik töltik ki mindennapjaikat.
Keserű magányban élnek, az anya a végletekig kihasználja gyermekét, képzelt betegségére hivatkozva folyton ugráltatja őt. Szereti a lányát amennyire az évek során ráégett zsörtölődő és szikár természete engedi, azonban mániákusan maga mellett akarja tartani. Nem szeretné, hogy elmenjen, ugyanakkor saját érdekeit helyezi előtérbe, hiszen az öregek otthona a teljes eddig felépített karakterének a leomlását jelentené.
Egy nap felbukkan Pato a nő életében, akiben potenciális társat lát arra, hogy végre korához illő és a vágyainak megfelelő életet éljen, mindemellett a faluból és az anyjától való menekülés lehetőségét is látja benne. Az anya a lányának ezt a vágyálmát romokba dönti: elégeti a levelet, amelyben Pato megkéri Maureent, hogy költözzön vele Amerikába. Amikor a lány megtudja az igazságot, megöli az anyját. Az idős asszony az egyik legkomplexebb karakter, a maga kicsinyességével nagyon esendő. Fél a haláltól, az öregedéstől, a magánytól. Gyenge, sajnálkozó, ugyanakkor sunyi, kizárólag a saját maga érdekeit tekinti. Az őt alakító színésznő, Csoma Judit nagyon precízen játszik, nem érezhető mesterkéltség a játékában, az ő energikussága nagy húzóerő az egész előadás alatt.
Maureen megkeseredett karakter, akinek kilátástalan a helyzete, Pato megjelenése az egyetlen remény a kiszakadáshoz. A lánynak korábban már voltak idegösszeomlásai, az anyja kergeti az őrületbe. Még szűz, csak kétszer csókolózott eddig, ez is hozzáad a már meglévő ideggyengeségéhez. Az agresszió, a keménység mögé próbálja bújtatni sebezhetőségét. Az idő múlásával a sokkhatásoktól egyre nagyobbodó ősz tincs tűnik fel a fején. A Leenane szépe megnevezés mögött ironikus hangvételt lehet felfedezni.
Ray Dooley (Dévai Zoltán) Pato öccse. Figurája a laza tinédzser srác általános alakját jeleníti meg. Az ő viselkedésében is van valami frusztráló, apró dolgokon idegesíti fel magát.Pato Angliában dolgozik, Amerikába vágyik, visszahúzódó személyiség, a nehéz munkalehetőség miatti külföldre vágyó falubeli emberek megtestesítője.
Az anya-lánya viszonyt boncoló történet nem realista módon mutatja az egymáson élősködő emberi viszonyokat, hanem sokkal inkább elrajzoltan. Ez az ábrázolási stílus az előadásban egy kitett beszédben nyilvánul meg, a szereplők nyíltan kimondják a sérelmeiket.
Az ír-angol viszony kicsit hasonlít a magyar-román együttéléshez, de ezen túl a humorral mutatott nyomasztó emberi viszonyok miatt is érezni azt a hangulatot, amely az erdélyi nézők számára Székely Csaba előadásaiból ismerős. A kisebbség kérdése, az emigráció, környezet, a társadalmi viszonyok, sőt maga a díszlet által felidézett világ is hasonló, és ez által tudunk azonosulni a történettel. Ez a bezártság is nagyon jellemző az itteni falvak lakosaira, a karakterek elszigetelt emberek, elszigetelt helyen élnek, és ez olyan alaphangot ad a történetnek, amiből már érezhetjük, hogy érzelmileg és az életlehetőségek tekintetében sincs senki teljesen rendben.
A díszlet realista, gondosan kidolgoztak mindent a legapróbb részletekig ahhoz, hogy ezt a világot létrehozhassák – a tárgyaknak fontos szerepük és jól meghatározott helyük van. A piszkavastól kezdődően a Vitalinon át egészen a kekszig mindennek megvan a jelentése. A rádióban szóló ír zene megteremti a hangulatot, átgondolt, a néző nem marad kívül.
Veres Fruzsina
Keserű magányban élnek, az anya a végletekig kihasználja gyermekét, képzelt betegségére hivatkozva folyton ugráltatja őt. Szereti a lányát amennyire az évek során ráégett zsörtölődő és szikár természete engedi, azonban mániákusan maga mellett akarja tartani. Nem szeretné, hogy elmenjen, ugyanakkor saját érdekeit helyezi előtérbe, hiszen az öregek otthona a teljes eddig felépített karakterének a leomlását jelentené.
Egy nap felbukkan Pato a nő életében, akiben potenciális társat lát arra, hogy végre korához illő és a vágyainak megfelelő életet éljen, mindemellett a faluból és az anyjától való menekülés lehetőségét is látja benne. Az anya a lányának ezt a vágyálmát romokba dönti: elégeti a levelet, amelyben Pato megkéri Maureent, hogy költözzön vele Amerikába. Amikor a lány megtudja az igazságot, megöli az anyját. Az idős asszony az egyik legkomplexebb karakter, a maga kicsinyességével nagyon esendő. Fél a haláltól, az öregedéstől, a magánytól. Gyenge, sajnálkozó, ugyanakkor sunyi, kizárólag a saját maga érdekeit tekinti. Az őt alakító színésznő, Csoma Judit nagyon precízen játszik, nem érezhető mesterkéltség a játékában, az ő energikussága nagy húzóerő az egész előadás alatt.
Maureen megkeseredett karakter, akinek kilátástalan a helyzete, Pato megjelenése az egyetlen remény a kiszakadáshoz. A lánynak korábban már voltak idegösszeomlásai, az anyja kergeti az őrületbe. Még szűz, csak kétszer csókolózott eddig, ez is hozzáad a már meglévő ideggyengeségéhez. Az agresszió, a keménység mögé próbálja bújtatni sebezhetőségét. Az idő múlásával a sokkhatásoktól egyre nagyobbodó ősz tincs tűnik fel a fején. A Leenane szépe megnevezés mögött ironikus hangvételt lehet felfedezni.
Ray Dooley (Dévai Zoltán) Pato öccse. Figurája a laza tinédzser srác általános alakját jeleníti meg. Az ő viselkedésében is van valami frusztráló, apró dolgokon idegesíti fel magát.Pato Angliában dolgozik, Amerikába vágyik, visszahúzódó személyiség, a nehéz munkalehetőség miatti külföldre vágyó falubeli emberek megtestesítője.
Az anya-lánya viszonyt boncoló történet nem realista módon mutatja az egymáson élősködő emberi viszonyokat, hanem sokkal inkább elrajzoltan. Ez az ábrázolási stílus az előadásban egy kitett beszédben nyilvánul meg, a szereplők nyíltan kimondják a sérelmeiket.
Az ír-angol viszony kicsit hasonlít a magyar-román együttéléshez, de ezen túl a humorral mutatott nyomasztó emberi viszonyok miatt is érezni azt a hangulatot, amely az erdélyi nézők számára Székely Csaba előadásaiból ismerős. A kisebbség kérdése, az emigráció, környezet, a társadalmi viszonyok, sőt maga a díszlet által felidézett világ is hasonló, és ez által tudunk azonosulni a történettel. Ez a bezártság is nagyon jellemző az itteni falvak lakosaira, a karakterek elszigetelt emberek, elszigetelt helyen élnek, és ez olyan alaphangot ad a történetnek, amiből már érezhetjük, hogy érzelmileg és az életlehetőségek tekintetében sincs senki teljesen rendben.
A díszlet realista, gondosan kidolgoztak mindent a legapróbb részletekig ahhoz, hogy ezt a világot létrehozhassák – a tárgyaknak fontos szerepük és jól meghatározott helyük van. A piszkavastól kezdődően a Vitalinon át egészen a kekszig mindennek megvan a jelentése. A rádióban szóló ír zene megteremti a hangulatot, átgondolt, a néző nem marad kívül.
Veres Fruzsina
A Martin McDonagh által írt, és a temesvári előadás rendezője, Upor László által fordított dráma Leenane-ban, egy kis írországi faluban játszódik. A dombtetőn egy házikóban él Mag Folan (Csoma Judit) és lánya, Maureen (Magyari Etelka), akiknek számtalan megpróbáltatáson kellett közösen keresztülmenniük. Az idős asszony notórius hipochonder, Maureen pedig a harmincas éveit már bőven betöltött vénleány. Ez a két szembetűnően makacs és öntörvényű karakter teljesen elviselhetetlenné teszi egymás életét: veszekedések, lelki terrorizálások, fekete humorral teli szócsatáik töltik ki mindennapjaikat.