Dzsemes lett a gatyám, lenyalod?
Kimennek a nézők a teremből, a négy színésznő és párjaik még a játéktérben téblábolnak. Az este során felszedtek négy pasit a nézők közül. Ha minden előadásban ilyen sikeres lenne a közönséggel folytatott interakció, akkor senki nem aggódna a rohamos népességcsökkenés miatt, és a színházak se küzdenének nézőhiánnyal.
Sajnos ez egyszeri ünnep volt. A fesztivál utolsó estéje, utolsó előadása és harmadik Színházi Jamje. Csajos estét csaptunk. Amikor szombaton kora délután Sebők Bori és Kárpáti Péter, a jam játékmesterei leültek a színház büféjében kitalálni az aznap esti impró kereteit, csak a négy színésznő volt a biztos kiindulási pont. Betolakodtam harmadiknak az agytrösztbe, és különleges engedéllyel beszállhattam az impró kitalálásába Ezzel részese lettem a nagy összeesküvésnek, amiről kiderült, hogy az összeesküvők se tudnak sokkal többet bárki másnál. Titok, lebegtetés, elhallgatás, zavar. Ilyennek tűnik az impró a közönség soraiból, izgalmas rejtélynek, amit esélytelen megfejteni. Az első Jam-premierem után – minden Jam „világprömier”, ahogy Kárpáti Péter mondta a TESZT első impró-estjén – rájöttem, hogy ez a legtökéletesebb átverés, mert senkinek lövése sincs arról, mi fog történni a következő pillanatban.
Délután, a büfében cigizve az első vitapont: a tér. Legjobb egy lakás lenne, de sajnos egyik szolgálati lakásba se fér el ötven néző, így marad a színház. A cél: minél kevésbé legyen színházi a játéktér, inkább intim, otthonos, biztonságos. Visszatértünk az első Jam helyszínére, a festőműhelybe, más néven: nitróba. Nitró, mert elvben gyúlékony nitroglicerin van a légtérben. És ez csak az este egyik veszélyforrása volt. A festőműhely egy lepattant, összegraffitizett nagy hodály. Logikusnak tűnt kifosztani a kellék- és a díszlettárat, hogy berendezzünk gyorsan egy kis lakást, ezzel leszűkítve és barátságossá téve a helyet. Ebben nagy segítségünkre voltak a színház dolgozói, akiket szép számban kellett megmozgatni az ügy érdekében.
Ha már lakás, akkor ott lakik valaki. Lőrincz Zsuzsa színésznő – szerepe szerint Temesvárra évek óta visszajáró fesztiválozó – lett a házigazda, akit a TESZT idejére itt szállásoltak el, és a színházból rendezte be szedett-vedett birodalmát. Ha már lakás, akkor legyen főzés is, mert főzőcskézés közben mindig könnyebben folyik a szó, és Zsuzsa amúgy is jó szakács, mondták Péterék, a Jamnél pedig abból főzünk, ami van. Bekerült a térbe egy kis gázrezsó és egy hűtő. Zsuzsa beszerzett hozzávalókat a palacsintatésztához, mert az egyszerű, és esetleg a nézőknek is jut belőle. A térből és a színésznőkből indult az alaphelyzet: legyen buli előtti alapozó csajparti. A színésznők iszogatnak, eszegetnek, sminkelnek, átöltöznek, majd levonulnak a Sziámi koncertre, ami a TESZT programfüzet szerint is éjfélkor kezdődik.
Felmerült, hogy bevonjuk Müller Pétert a Jambe, meg az, hogy legyen terápia-ország, meg az is, hogy legyenek koponyák a kertben, meg aztán az is, hogy… de ezek mind zsákutcának bizonyultak, elfelejtődtek, vagy alapvetően lehetetlenek voltak.
Fent ültünk a berendezett lakásban Borival – Péter eltűnt egy időre; épp aggódni kezdtünk, amikor visszacsámborgott, és már a fejében volt a helyzet kulcsa: maga a helyzet. Az egyik csajnak az a heppje, hogy egy csávóval együtt szeret lemenni a buliba. Ezt a szerepet Lőrincz Rita választotta magának, hogy egy random pasival féltékennyé tegye a kiszemeltjét. A másik három színésznő pedig megkapta a titkos küldetést: a közönségből szerezzenek neki csávót aznap estére. Senki nem számított rá, hogy egy helyett négyet sikerül kifogni.
A Jamben a különböző szereplők más-más információk birtokában vannak, és gyakran van egy, aki a legkevesebbet tudja, és akit a többiek kész helyzet elé állítanak – ez várt Ritára. A két játékmester mindenkivel külön ült le beszélgetni. Ma a pasizással, párkapcsolattal, bulizással kapcsolatos problémákat járták körül. Elsőként Borbély B. Emíliára került a sor, mivel ő még nem vett részt egyetlen Jamben sem. Itt nincs szerep vagy szöveg, és rövid az idő, ezért a karakterek felépítésében a színészek keverik a fantáziát saját életükkel és személyiségükkel.
A negyedik résztvevő a beszélgetések alatt épp játszott egy előadásban, úgyhogy ő maradt teljesen önmaga: Stefanovics Angéla. Az este legviccesebb balesetét is neki sikerült produkálnia. Beleült valami palacsintából kifolyt dzsembe, és, mivel felszólításra sem vállalkozott senki arra, hogy azt lenyalja, az egész közönség megcsodálhatta a „csávózós bugyiját” – nagyon menő darab volt.
Az egész este jó hangulatban telt, minden színésznő hihetetlen természetességgel működött, és a közönség végignevette az imprót. A közvetlenségnek nincs is jobb mutatója, mint a finálé: a sikeres temesvári párválasztó.
Gábor Sára
Sajnos ez egyszeri ünnep volt. A fesztivál utolsó estéje, utolsó előadása és harmadik Színházi Jamje. Csajos estét csaptunk. Amikor szombaton kora délután Sebők Bori és Kárpáti Péter, a jam játékmesterei leültek a színház büféjében kitalálni az aznap esti impró kereteit, csak a négy színésznő volt a biztos kiindulási pont. Betolakodtam harmadiknak az agytrösztbe, és különleges engedéllyel beszállhattam az impró kitalálásába Ezzel részese lettem a nagy összeesküvésnek, amiről kiderült, hogy az összeesküvők se tudnak sokkal többet bárki másnál. Titok, lebegtetés, elhallgatás, zavar. Ilyennek tűnik az impró a közönség soraiból, izgalmas rejtélynek, amit esélytelen megfejteni. Az első Jam-premierem után – minden Jam „világprömier”, ahogy Kárpáti Péter mondta a TESZT első impró-estjén – rájöttem, hogy ez a legtökéletesebb átverés, mert senkinek lövése sincs arról, mi fog történni a következő pillanatban.
Délután, a büfében cigizve az első vitapont: a tér. Legjobb egy lakás lenne, de sajnos egyik szolgálati lakásba se fér el ötven néző, így marad a színház. A cél: minél kevésbé legyen színházi a játéktér, inkább intim, otthonos, biztonságos. Visszatértünk az első Jam helyszínére, a festőműhelybe, más néven: nitróba. Nitró, mert elvben gyúlékony nitroglicerin van a légtérben. És ez csak az este egyik veszélyforrása volt. A festőműhely egy lepattant, összegraffitizett nagy hodály. Logikusnak tűnt kifosztani a kellék- és a díszlettárat, hogy berendezzünk gyorsan egy kis lakást, ezzel leszűkítve és barátságossá téve a helyet. Ebben nagy segítségünkre voltak a színház dolgozói, akiket szép számban kellett megmozgatni az ügy érdekében.
Ha már lakás, akkor ott lakik valaki. Lőrincz Zsuzsa színésznő – szerepe szerint Temesvárra évek óta visszajáró fesztiválozó – lett a házigazda, akit a TESZT idejére itt szállásoltak el, és a színházból rendezte be szedett-vedett birodalmát. Ha már lakás, akkor legyen főzés is, mert főzőcskézés közben mindig könnyebben folyik a szó, és Zsuzsa amúgy is jó szakács, mondták Péterék, a Jamnél pedig abból főzünk, ami van. Bekerült a térbe egy kis gázrezsó és egy hűtő. Zsuzsa beszerzett hozzávalókat a palacsintatésztához, mert az egyszerű, és esetleg a nézőknek is jut belőle. A térből és a színésznőkből indult az alaphelyzet: legyen buli előtti alapozó csajparti. A színésznők iszogatnak, eszegetnek, sminkelnek, átöltöznek, majd levonulnak a Sziámi koncertre, ami a TESZT programfüzet szerint is éjfélkor kezdődik.
Felmerült, hogy bevonjuk Müller Pétert a Jambe, meg az, hogy legyen terápia-ország, meg az is, hogy legyenek koponyák a kertben, meg aztán az is, hogy… de ezek mind zsákutcának bizonyultak, elfelejtődtek, vagy alapvetően lehetetlenek voltak.
Fent ültünk a berendezett lakásban Borival – Péter eltűnt egy időre; épp aggódni kezdtünk, amikor visszacsámborgott, és már a fejében volt a helyzet kulcsa: maga a helyzet. Az egyik csajnak az a heppje, hogy egy csávóval együtt szeret lemenni a buliba. Ezt a szerepet Lőrincz Rita választotta magának, hogy egy random pasival féltékennyé tegye a kiszemeltjét. A másik három színésznő pedig megkapta a titkos küldetést: a közönségből szerezzenek neki csávót aznap estére. Senki nem számított rá, hogy egy helyett négyet sikerül kifogni.
A Jamben a különböző szereplők más-más információk birtokában vannak, és gyakran van egy, aki a legkevesebbet tudja, és akit a többiek kész helyzet elé állítanak – ez várt Ritára. A két játékmester mindenkivel külön ült le beszélgetni. Ma a pasizással, párkapcsolattal, bulizással kapcsolatos problémákat járták körül. Elsőként Borbély B. Emíliára került a sor, mivel ő még nem vett részt egyetlen Jamben sem. Itt nincs szerep vagy szöveg, és rövid az idő, ezért a karakterek felépítésében a színészek keverik a fantáziát saját életükkel és személyiségükkel.
A negyedik résztvevő a beszélgetések alatt épp játszott egy előadásban, úgyhogy ő maradt teljesen önmaga: Stefanovics Angéla. Az este legviccesebb balesetét is neki sikerült produkálnia. Beleült valami palacsintából kifolyt dzsembe, és, mivel felszólításra sem vállalkozott senki arra, hogy azt lenyalja, az egész közönség megcsodálhatta a „csávózós bugyiját” – nagyon menő darab volt.
Az egész este jó hangulatban telt, minden színésznő hihetetlen természetességgel működött, és a közönség végignevette az imprót. A közvetlenségnek nincs is jobb mutatója, mint a finálé: a sikeres temesvári párválasztó.
Gábor Sára
Kimennek a nézők a teremből, a négy színésznő és párjaik még a játéktérben téblábolnak. Az este során felszedtek négy pasit a nézők közül. Ha minden előadásban ilyen sikeres lenne a közönséggel folytatott interakció, akkor senki nem aggódna a rohamos népességcsökkenés miatt, és a színházak se küzdenének nézőhiánnyal.