November vége

Fennebb, fennebb és messze földön…
 

Az útról szóló történet. Mindenki,a ki megszületik, rálép az útra. Időnk nagyrészét tudattalan utazással töltjük, de az út így is úgy is folytatódik. Ám azokban a ritka pillanatokban, mikor tudatunk felébred, megértjük, hogy a lényeg nem az út vége, hanem az, hogy miképp utazunk el addig. Minden, ami történik a mi hősünkkel, elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan és sürgős. Nagyon gyakran egy jövőbeli kép lebeg előttünk, vagy belefeledkezünk múltbéli emlékekbe és „elhalasztjuk” a jelenünket. Az Öregember (ahogy ő saját magát nevezi) számára ez lehetetlen. Neki nincs műltja (pedig százéves), mert majdnem mindent elfelejtett már. Újra fel kell fedeznie a környező tárgyak célját. Nem minden méltó az emlékezésre, de bizonyos dolgok fontosak számára. – „Ez egy juharfa. Nem fogom elfelejteni.”
 

Ez a reménytelen feledés valójában egy jó búcsú mindentől. Elfeledve múltadat lehetőséged nyílik szabadon álmodni és rájönni, hogy a jelen pillanat a legfontosabb. Új név, új barátok, új utazási vágy…”Száz öreg év után kinyitom az ernyőmet és becsukom magam mögött az ajtót.” És merre tart? Az út jobban tudja. Immár nyugodt, akár egy járó fa, melynek levelei nem lengenek. És lassan eltűnik az erdőben, annyi kilométernyi csenddel maga előtt. És a kör bezárul. – „…mert az idő repül és eloltódik az éjben” (John Lenon)

Tove Jansson művei alapján

Az előadás alkotói: Rumen Gavanozov – Stanislava Krasteva

Látványterv: Stanislava Krasteva

Szereplő: Rumen Gavanozov

Az előadás időtartama: 1h

Angol nyelvű előadás, román és magyar fordítással