Mi is az a to remember?

Csend van a színház előcsarnokában, a kimerült színészek helyet foglalnak a fotelekben, a moderátor mikrofont szorongatva ül be közéjük, nyitó beszédét néma csend követi, a téma nyomasztó, feldolgozni nehéz. A Sarajevo War Theather társulatát látjuk, olyan embereket, akik szorosan benne élnek történelmükben, körülfonja őket, otthonaikban van, az utcáikon és az arcukon. Válaszolni próbálnak egy olyan kérdésre, amire talán nincs is válasz: miért hiszi azt a világ, hogy a múltban élnek? „Nem, mi nem élünk a múltban, de a sebeink meggyógyításához emlékeznünk kell és nem felejtenünk” – mondja az egyik színész.

a hit és vallás
a társadalmi szimbólumok nincsenek levédve
a szembesítés vagy megtörténik vagy nem
a keresztényi értelemben vett hívőség nem foglalkoztat
a tradíciókba vetett hit könnyen átmegy vak hitbe
az egészséges ragaszkodást illik felülkérdezni
képmutató magatartás, ami körülvesz bennünket
az álszentség felmutatása

Ha Urbán András előadását egy hangban kellene összefoglalni, valószínűleg egy hosszú nyögés lenne – öt nő és öt mikrofon segítségével.
Az előadás Vlagyimir Szolovjov Három beszélgetés – Az Antikrisztus története című műve alapján készült, és egy nagyon huszonegyedik századi változatban akarja megszólaltatni az Antikrisztus eljövetelét és a végítéletet. A színpadon nemcsak századunk problémáit, hanem a mindenkoron érvényes „miért engedi Isten, hogy így legyen?”-kérdést boncolgatja.

Színészek, nagyon közel hozzánk, mindenkinél harmonika. Zenélnek és mesélnek, játsszák saját meséjüket. Gyönyörű történet, humorral, költőiséggel. Személyessé tud válni azáltal, hogy nincs hangsúly a körítésen, a megjelenítésen.