Vetítés mint formai újszerűség?
A Horváth Csaba által rendezett Peer Gynt az erdélyi színházfogyasztók számára szokatlanul hathat, hiszen ritkán láthatunk olyan előadásokat, ahol a díszletvilág jelentős részét a vetített képek teszik ki.
Felvetődik a kérdés, miért nem találkozunk gyakrabban ilyen színpadi megoldásokkal, melyek egyszerre jelentik a művészet és technika kedvező ötvözetét, valamint a viszonylag új színpadi forma beemelését az erdélyi színházi gondolkodásba?
Többek között a Robert Wilson-féle előadásokban sem újdonság a nagy kiterjedésű vetített képek színpadi alkalmazása, elég, ha csak az általa rendezett Leonce és Lénára, vagy a Shakespeare-szonettekre gondolunk. A modern technika ilyenszerű beemelése azonban önmagában még nem kölcsönöz művészi értéket egy-egy előadásnak, de lehetőséget teremthet a szokatlanabb térkezelésre és egyéb értelmezési síkok beemelésére.
A Peer Gynt színrevitelét azért tekinthetjük kuriózumnak, mert alig tudunk olyan művészeti intézményt felmutatni Erdélyben, ahol adottak lennének a technikai feltételek egy ilyen jellegű előadás igényes megrendezésére. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezek nélkül a képi megoldások nélkül nem lehet korszerű előadásokat készíteni, sőt, számtalan példát tudnánk felidézni, ahol klasszikus színpadi megoldásokat használva, a kortárs drámaszemléletnek megfelelő előadások születtek. Másodsorban - ahogy ezt a TESZT első napján látott előbemutatón is megfigyelhettük - ez a fajta vizuális megoldás megköveteli magának az üres teret, mely nem kis mértékben nehezíti meg a színész munkáját, hiszen 8x8 métert kell uralnia kizárólag saját színpadi jelenlétével. Nem könnyű feladat az sem, amint ezt tapasztalhattuk is, hogy létrejöjjön az a harmónia a vetített hangulatképek, a színészi játék és a darab jelentésrétegei között, mely egység nélkül öncélúnak tűnik a vetítés.
Összességében elmondhatjuk, Horváth Csaba előadása az üres tér fogalmát ötvözi a technika lehetőségeivel. A rendező kezdeményezése határozottan pozitív és biztató jövőképet tár elénk, hiszen ezáltal találkozhat az erdélyi közönség az újszerű technikai lehetőségek színházi alkalmazásával.
Felvetődik a kérdés, miért nem találkozunk gyakrabban ilyen színpadi megoldásokkal, melyek egyszerre jelentik a művészet és technika kedvező ötvözetét, valamint a viszonylag új színpadi forma beemelését az erdélyi színházi gondolkodásba?
Többek között a Robert Wilson-féle előadásokban sem újdonság a nagy kiterjedésű vetített képek színpadi alkalmazása, elég, ha csak az általa rendezett Leonce és Lénára, vagy a Shakespeare-szonettekre gondolunk. A modern technika ilyenszerű beemelése azonban önmagában még nem kölcsönöz művészi értéket egy-egy előadásnak, de lehetőséget teremthet a szokatlanabb térkezelésre és egyéb értelmezési síkok beemelésére.
A Peer Gynt színrevitelét azért tekinthetjük kuriózumnak, mert alig tudunk olyan művészeti intézményt felmutatni Erdélyben, ahol adottak lennének a technikai feltételek egy ilyen jellegű előadás igényes megrendezésére. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ezek nélkül a képi megoldások nélkül nem lehet korszerű előadásokat készíteni, sőt, számtalan példát tudnánk felidézni, ahol klasszikus színpadi megoldásokat használva, a kortárs drámaszemléletnek megfelelő előadások születtek. Másodsorban - ahogy ezt a TESZT első napján látott előbemutatón is megfigyelhettük - ez a fajta vizuális megoldás megköveteli magának az üres teret, mely nem kis mértékben nehezíti meg a színész munkáját, hiszen 8x8 métert kell uralnia kizárólag saját színpadi jelenlétével. Nem könnyű feladat az sem, amint ezt tapasztalhattuk is, hogy létrejöjjön az a harmónia a vetített hangulatképek, a színészi játék és a darab jelentésrétegei között, mely egység nélkül öncélúnak tűnik a vetítés.
Összességében elmondhatjuk, Horváth Csaba előadása az üres tér fogalmát ötvözi a technika lehetőségeivel. A rendező kezdeményezése határozottan pozitív és biztató jövőképet tár elénk, hiszen ezáltal találkozhat az erdélyi közönség az újszerű technikai lehetőségek színházi alkalmazásával.
Lovassy Cseh Tamás
A Horváth Csaba által rendezett Peer Gynt az erdélyi színházfogyasztók számára szokatlanul hathat, hiszen ritkán láthatunk olyan előadásokat, ahol a díszletvilág jelentős részét a vetített képek teszik ki.