A táncos szövegel? A szöveges táncol? Miért ne!

Horváth Csaba nem játszik a „ráosztás" jól bevált elvével. Zarnóczai Gizella, habár elismert táncos, prózai szerepet kap. A néző hiába vár lélegzetelállító mozdulatokat, Åse szerepét nem csak ebből lehet megteremteni. A mozdulatlan test egy hintaszékben sokkal erősebben hat, mint egy túlkoreografált haláltánc.

Vati Tamás Görbe szerepében megmutatta precíz és kifejező tánctudását, de számára is tartogat kihívásokat a rendezői koncepció. Értékelendő, hogy a Pap karakterét nem a színész jól kiforrott táncos eszköztárából építették fel, hanem magának a figurának a fő jellemvonását próbálták megragadni: ha mozdulatlan, de beszél, akár sokat is, vágjunk bele!

A bátor kísérletezés fordítva is működik. A prózai színészeket próbára teszi a rendező. Balázs Attilának a Peer Gyntben nem csupán a szövegmondásra kell figyelnie. A címszereplő karakteréhez egy olyan jellegzetes mozgásvilág társul, amely gazdagítja a figurát.

A hosszú szövegrészek közé ékelt csendes, lelassított vagy némajelenetek így még hangsúlyosabbá válnak.

A manók, törpék, koboldok és más élőlények esetében is a mozgás- és hangzásvilág lesz a legfontosabb, amelybe a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a FORTE társulat színészei harmonikus összjátékkal vezetnek be minket.