Boros Kinga – szinhaz.net
Magunknak, magunkban kell megtalálnunk a piros kapucni alatt az embert.
Kovács Emőke – Játéktér
Május 21-én, vasárnap startolt a színes esernyős fesztivál: a 10. kiadásához érkezett TESZT összegez, emlékezik és önreflektál, a meghívott előadások mellett kiállításokkal, virtuális élmény- és emlékgyűjteménnyel tekint vissza az elmúlt egy évtizedre.
Kutszegi Csaba – KútszéliStílus.hu
A második nap utolsó előadása viszont olyan igazságokat vág a képünkbe, melyeket utálunk elismerni. Például hogy degenerált szarevők vagyunk.
Jobb későn, mint soha. Lapunk 10. TESZT Fesztiválról szóló beszámolóját máshogy nem is kezdhetnénk, hiszen már évek óta készülünk eljutni eme kifejezetten csábító, unikális multikulturális színházi fesztiválra, de ez idáig (stílszerűen) feszt balsors tépte próbálkozásainkat (nem a meghívó félen múlt!).
Pataki Zoltán – NyugatiJelen
Az EXIT című nemzetközi koprodukciós színházi előadás bemutatójával rajtolt május 21-én, vasárnap a tizedik Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó. A május 21–28. között zajló fesztivál immár túlnőtte a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió kereteit, a hazaiak mellett 16 országból érkezett művészek 29 produkcióját láthatja a nagyérdemű ezen a héten.
Stuber Andrea naplója
Temesváron vagyok, a színes ernyők utcája színházának regionális fesztiválján. Ez már a tizedik TESZT, bár azt nem állítom, hogy azonnal rájöttem erre a fesztivál emblémájából, de talán azért nem, mert csak harmadszor vagy negyedszer veszek részt nézőként ezen az eseménysorozaton. Nyitóelőadásnak mindjárt egy regionális bemutató zajlott, a Schilling Árpád rendezte Exit.
Boros Kinga – Színház.NET
Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó: Schilling-féle EXIT, párhuzamos fesztiválok, Európa
…maga az összezártság a teszt, az európaiságnak nevezett emberségesség tesztje.
Azt mondja Andrei, az aradi román, aki jól beszél angolul, telefonja is van, hogy tegyük magunk hasznossá. Gyerünk, fiúk, tíz fekvőtámasz, az hasznos. Legyen a várakozásnak célja.
Kőrössy Andrea – Krónika
„Számomra ez a pár előadás, ahogy a találkozó is, az időről szól, az együtt és a külön töltött időről, az utazásról, az emlékezés természetéről, a kiegészülésről, arról, hogy kettőből vagy akár nagyon sokból hogyan lesz egy. Olyan utakról, utazásokról, vándorlásokról, amelyek során néha találkozunk, máskor elválunk, van, amikor bátrak vagyunk, felelősek, szabadok, máskor óvatlanok, csetlünk-botlunk, de van szolidaritás, segítenek vagy éppen ellenkezőleg, gátolnak. Van, amikor önszántunkból indulunk el, máskor menekülésre kényszerülünk. Ezekre az utakra mindenki mást csomagol be, mást visz magával, vannak köztük könnyen elfelejthető dolgok, amit megtartottunk, nem dobtunk ki, ami nagyon fontos, vagy kevésbé fontos számunkra, a közös álmainkat, az elfelejtett tartozásainkat is visszük magunkkal.”
Ugron Nóra – Játéktér
Prológus
Az idei TESZT programjában szerepelt néhány olyan „előadás”, mely egyetlen személynek vagy nagyon kis létszámú közönségnek szólt. Idézőjelben említem az előadás szót, hiszen ezek az egyszemélyes produkciók tulajdonképpen nem előadások a szó hagyományos értelmében, ahogy legtöbb esetben résztvevőjük sem puszta passzív „néző” a negyedik fal mögött. A fesztivál magyar nyelvű programjában a performansz egy nézőnek meghatározást olvashatjuk, míg az angol nyelvű program a külföldön elterjedt one-to-one performance kifejezést használja. A TESZT alkalmából megjelent Határutak című kiadványban Adorjáni Panna is felhívja a figyelmet a két kifejezés közti különbségekre[1], illetve a magyar terminológia bizonytalanságára a (külföldön) 2000-es években elterjedt művészeti formával kapcsolatosan. A továbbiakban az angol terminust használom, hiszen a performansz egy nézőnek alakot nem gondolom a legsikerültebb megfogalmazásnak: éppen a hagyományos előadó-közönség aktív-passzív viszonyát megtörni kísérlő performanszokról van szó.