Köllő Kata – kollokata.wordpress.com
Előhalásztam ma reggel az idei TESZT utolsó három előadására a jegyeket a táskámból – nem könnyű feladat, bármennyire is annak tűnik. TESZTelő sorstársaim értik, a rendesebbje persze nem, de sokan igen. Pedig az első napon mindig gondosan elteszem a táskám egyik „biztos” zugába a borítékot, amelyben szép sorjában ott lapulnak a belépők (idén nagyon sok), hogy majd egy határozott mozdulattal elő tudjam kapni őket, de aztán a franc se tudja, mi történik, egy-két nap múlva már pánikszerűen keresem a borítékot, majd elönt a jeges rémület: úristen, elhagytam valahol. Kezdődik a kapkodás, kotorászás, táskakiürítés stb., nem részletezem, mert végül persze hogy megtalálja az emberlánya/fia, és minden rendben lesz. (Megjegyzem, ugyanez szokott történni az ebédjegyekkel is, csak persze pánik nélkül, az étkezés nem olyan fontos azért, mint egy előadás. Legalábbis számomra).