A Temesvári Eurorégiós színházi találkozó harmadik napja. Első előadás a Stúdió K színház Európa, Európa című produkciója. A majd három és fél órás előadás brutális képet mutat az európai kultúráról, a teljes értékvesztésről, és arról, hogyan lehet ebben a sarkából kifordult, felborult világban mégis megőrizni valahogy az emberséget.
A talaj sem szilárd: aszfaltkavics-sírból ki-kilógó tetemek felett veszi sorba emlékeit a megvénült szemtanú (Szirtes Ági) a vajdasági magyarok sorsáról, miután 1944-ben a felszabadító Vörös Hadsereg és a szerb partizánok kollektív bűnösséget kiáltottak a magyarokra. Ez a bizonytalan talaj az a kicsiny föld, amelyet a XX. század első felében szakadásig rángatott ide-oda Jugoszlávia és Magyarország. Nem is lehetne könnyű a szembenézés témája a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó román, szerb és magyar nézői előtt Máté Gábor Vörös-rendezésében (főleg úgy, hogy az U-alakú nézőtéren szemközt ültették a magyar és nem magyar ajkú közönséget a feliratvászon elhelyezkedése miatt), ha az előadás nem lendülne túl a revíziós és nacionalista közhelyeken: kinek a nagyapja csapolta le a lápokat. Hagyjuk már ezt.
TESZT fesztivál, második nap, délután 4 óra. Első alkalom, amikor nem a megszokott színházi terem bejáratánál várakozunk kezdés előtt. Új helyszín, új társulat és még azt is megkockáztatom, hogy új nézők, hiszen egy román nyelvű előadásról beszélünk. A temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház „Sala 2” nevű külső helyszínén tekintettük meg az Egyszer volt Temesváron című előadást. A fesztivál témájából (Múlt és jelen) kiindulva, mindannyian meg voltunk győződve arról, hogy ez egy 1989-es rendszerváltást feldolgozó előadás lesz, hiszen mégiscsak Temesváron vagyunk.
A 2014-es TESZT második napjának záróprogramjaként Daniil Harmsz Ketten ágyban fekve című rövidprózájának adaptációját láttuk a temesvári Auăleu Színház előadásában. Pontosabban ez az, amit nem láttunk, ugyanis az éjfélkor kezdődő előadás minden volt, csak a fent említett Harmsz-szöveg adaptációja nem. És bár nem harmszi előadást Harmsz-előadásként hirdetni meglehetősen harmszi húzás, ez még nem elegendő indok ahhoz, hogy valóban Harmsz-előadásnak tekintsük. Christine Cizmaş és Ovidiu Mihăiţă összeszokott kettősének egyórás párkapcsolati odavisszája sokkal inkább egy mindannyiunk számára ismerős helyzet szórakoztató feldolgozása akart lenni. Ekként kell rá tekintsünk.
