A temesvári Állami Német Színház végre Herta Müller, a Bánságban született Nobel-díjas német író szövegeit veszi elő. Amikor ezek a szövegek nyilvánosság elé kerültek, a bánsági német közösségben felháborodás söpört végig: Herta Müllert fészkébe piszkítónak kiáltották, amiért első, Niederungen című elbeszéléskötetében szülőfalujának és családjának idillikus bemutatásába beszűrődik az erőszak, az alkoholizmus, a vérfertőzés, az apa hűtlensége és a háborús bűnösség. A társulat számára épp emiatt vált érdekessé a szöveganyag: hihetetlennek tartják, hogy mindez megtörténhetett a sváb közösségben, amit a nagymamájuk elbeszéléseiből talán még ismernek, de ma már csupán skanzen-képük van róla.

A második napi workshopunk Urbán Andrással szintén beszélgetéssel indult. Különböző dolgokról beszélgettünk, azt próbáltuk megközelíteni, hogy kinek milyen elvárásai vannak. Finoman tapogatózunk, hogy miről is kéne szóljon az előadás. Urbán arra is rákérdez, hogy kinek milyen probléma merült fel a workshoppal kapcsolatban. Válaszként azt kapjuk, hogy mindenki össze van zavarodva. Még mindig nem tiszta, hogy ki is volt Dózsa. Olyan kérdéseket boncolgattunk, mint hogy: miként lehetne vele azonosulni? Kinek mi a kapcsolata a múlttal, milyen a viszonya a történelemhez? Végül megnéztük a színész diákok performanszát, amelyet közösen készítettek. Röviden elmesélték benne Dózsa történetét, volt benne manipulálás, ellenállás, törzsi tánc, kivégzés és Dózsa húsának megetetése, aminek a végén a színészek elnevették magukat.

Jó szokásunkhoz híven az Urbán András által tartott workshopra is késve érkeztünk. Mikor megérkeztünk a román diákok különböző csapatjátékokat játszottak és azt bámultuk. Majd megérkezett Urbán is, most már tényleg a workshopra került a hangsúly és annak a témájára, vagyis Dózsa Györgyre. Kiderült, hogy senki sincs tisztában Dózsa történetével. Kárpáti Péter ezért rövid történelmi összefoglalót tart, ebből kiderülnek a Dózsa féle lázadás részletei. A legjobban mindenkit a Dózsa kivégzése körüli részletek érdekeltek. Dózsát ugyanis elégették és húsát megetették az embereivel. Hosszas vita keletkezik a jelenlévők közt. Kárpáti elmondása szerint erre az eseményre úgy is tekinthetünk, mint színházi ,,performancra”, hisz a kivégzés lényege a jelenlévők elrettentése volt.