Gyorsan telnek a TESZT-en a napok. El sem hiszem, hogy már csütörtök van és egyre jobban a végéhez közeledünk a fesztiválnak. A napok múltával a program semmit sem lazul, sőt a mai nap is igen szorosnak tűnik. Reggel szokás szerint nehezen megy a felkelés, mindenki gépel az ágyában és igyekszik elküldeni az írásait.
Temesvár főtere. Egymásba érő kávéteraszok, szökőkutak, virágágyások. Munkába sietők vágtatnak keresztül a fagylaltnyaló családokon, akik meg-megállva bámulnak a nemzeti színházra és az ortodox katedrálisra. Franciska délután háromkor kel. Összeszedi családja után az asztalon hagyott evőeszközöket, maradékot. A téren duzzad a tömeg. Zászlóikat az üres kirakatoknak döntik. Judit készülődés közben fél füllel hallgatja Ceaușescu szavait, mit fog hozni Románia dolgozói számára a jaltai diktátumok felülvizsgálata. Anyák kis zacskó kenyérmorzsával érkeznek a térre, hogy míg azt a galamboknak messziről szórják, gyerekeik kergethessék őket.
Baczó Tünde és Táborosi Margaréta közös előadása a TESZT-fesztivál ideje alatt folyamatos, és az érdeklődők számára nyitott műhelymunkák alatt készült el. Kérdéseik számosak, a válaszok távoli és plasztikus dimenziókba nyúlnak, de semmiképpen sem kezelhetőek célként. A két mozgásművész a testük tudatos használatával kísérleteznek: hogyan reagál a test az érzelmek szélsőséges változásaira? Beszélhetünk-e a test szabadságáról? Hiányt vagy többletet teremt a nyelvi jelek tökéletes kizárása?
