WORKSHOP
„A színház túllép a nyelv határain” ̶ beszélgetés Bogdan Olaru bukaresti színész hallgatóval
Ha jól számolom, félúton vagytok az Urbán-Kárpáti által vezetett workshoppal? Milyennek találod a műhelymunkát?
Én nagyon viccesnek találtam az elején, mert tudni kell, hogy késve érkeztem, és hiába érdeklődtem a társaimtól arról, hogy mi történt eddig és milyen lesz. Annyit tudtunk, hogy létezett ez a "national hero", de a történetét senki nem tudta. Próbáltam visszaemlékezni történelemórákra, készülnöm is kellett volna a témából, de ezt nem tettem meg. Hogy miért éppen Dózsa György? Szerintem András sem tudta, nem tudom, hogy most tudja-e? De félúton elfogadtuk, hogy nem lehet megváltoztatni az adott témát, hogy valamit mindenképpen ki kellene találjunk erről. Bármilyen workshop kezdetleges az első napokban – a közepén jövünk rá, hogy ez talán jó is lehet, és tényleg. Egyrészt, végre megtudtam, ki volt Dózsa, másrészt meg az történt, hogy végre kiszabadultunk a suliból, és nem kell követnünk a tanárok által kijelölt konvencionális anyagot, ami nagyrészt a Sztanyiszlavszkij módszeren alapul. Végre mást is megtapasztalunk. Én vettem már részt workshopokon egyetem előtt és közben is, de azok nem ilyen jellegűek voltak. Tetszik, hogy Urbán beszélgetésekre, eszmecserékre ösztönöz. Ancsa bemelegítéseivel szoktuk kezdeni, ami számomra azért hasznos, mert különböző embereknek a bemelegítő módszereit ismerhetem meg.
Mennyire tudtok a szervezők által megadott témához, Dózsa György alakjához kapcsolódni?
Az első napokban egyáltalán nem tudtunk.
Miért nem?
Én személyesen azért, mert nem készültem fel, és kellemetlenül éreztem magam emiatt, nem is tudtam, hogy ez a megadott téma. Most sem értem, miért került ő a középpontba, de annyit már tudok, hogy 500 éve végezték ki, az emberek a testéből kellett egyenek. Rendkívül fontos esemény volt akkor, performansz-jellegű – ezért sok színházi elemet kapcsolhatunk hozzá.
Hogyan dolgozik Urbán? Milyen feladatokat ad? Mitől más Urbán workshopja azoktól, amelyekben előzőleg részt vettél?
Az volt az érzésem a legelején, hogy konkrétan nem csinálunk semmit, és egyszer csak rájöttem, hogy mégis van értelme. Urbánnal olyan témákat boncolgatunk és olyan improvizációs gyakorlatokat végzünk, amelyek legfőképpen beszélgetésekre ösztönöznek. Minden nap kapunk házi feladatot is.
Milyen házi feladatokat?
Saját gondolatokat, akár monológokat írunk. Ezek nagyon leegyszerűsítettek, semmiképpen sem filozofikusak. Épp azt szeretem benne, hogy az emberre, a személyre fókuszál, és nem a "big statements"-ekre, a világmegváltó gondolatokra. Az is tetszik, hogy próbálunk karaktereket keresni, akik tényleg igazi problémákkal küzdenek, ezeket nyitjuk fel és beszélgetünk róluk.
Milyen problémák vetődtek fel eddig?
Megbeszéltük, hogy Dózsa időszakában az embereknek milyen problémáik voltak, és próbáltunk összefüggéseket keresni ezek és a ma emberének a problémái közt. Akármilyen viszonyban is állunk a történelemmel, az mindig része életünknek, mint például a román-magyar konfliktus, a feminizmus, a homoszexualitás elfogadása, vagy akár a cigányok diszkriminálása.
Mennyiben okoz nehézséget a csapatnak, hogy különböző nyelveken kell megszólalnotok?
Szerintem nem okoz gondokat, hiszen az angol napról-napra egyre jobban megy, sőt, a színház sokkal többet jelent ennél, a színház túllép a nyelv határain.
Milyen típusú előadásra számíthatunk? Miért nézzük meg?
Ez a szó jut eszembe: multikulturális. Nem szoktam kategorizálni az előadásokat. Nem tudom, mert konkrétan nincs kész, én is kíváncsi vagyok a végeredményre, úgyhogy éppen ezért érdemes eljönni, mert kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Annyit tudok mondani, hogy lesz benne zenés rész is, és nyilván sok beszélgetés.
László Beáta Lídia
Ha jól számolom, félúton vagytok az Urbán-Kárpáti által vezetett workshoppal? Milyennek találod a műhelymunkát?
Én nagyon viccesnek találtam az elején, mert tudni kell, hogy késve érkeztem, és hiába érdeklődtem a társaimtól arról, hogy mi történt eddig és milyen lesz. Annyit tudtunk, hogy létezett ez a "national hero", de a történetét senki nem tudta. Próbáltam visszaemlékezni történelemórákra, készülnöm is kellett volna a témából, de ezt nem tettem meg. Hogy miért éppen Dózsa György? Szerintem András sem tudta, nem tudom, hogy most tudja-e? De félúton elfogadtuk, hogy nem lehet megváltoztatni az adott témát, hogy valamit mindenképpen ki kellene találjunk erről. Bármilyen workshop kezdetleges az első napokban – a közepén jövünk rá, hogy ez talán jó is lehet, és tényleg. Egyrészt, végre megtudtam, ki volt Dózsa, másrészt meg az történt, hogy végre kiszabadultunk a suliból, és nem kell követnünk a tanárok által kijelölt konvencionális anyagot, ami nagyrészt a Sztanyiszlavszkij módszeren alapul. Végre mást is megtapasztalunk. Én vettem már részt workshopokon egyetem előtt és közben is, de azok nem ilyen jellegűek voltak. Tetszik, hogy Urbán beszélgetésekre, eszmecserékre ösztönöz. Ancsa bemelegítéseivel szoktuk kezdeni, ami számomra azért hasznos, mert különböző embereknek a bemelegítő módszereit ismerhetem meg.
Mennyire tudtok a szervezők által megadott témához, Dózsa György alakjához kapcsolódni?
Az első napokban egyáltalán nem tudtunk.
Miért nem?
Én személyesen azért, mert nem készültem fel, és kellemetlenül éreztem magam emiatt, nem is tudtam, hogy ez a megadott téma. Most sem értem, miért került ő a középpontba, de annyit már tudok, hogy 500 éve végezték ki, az emberek a testéből kellett egyenek. Rendkívül fontos esemény volt akkor, performansz-jellegű – ezért sok színházi elemet kapcsolhatunk hozzá.
Hogyan dolgozik Urbán? Milyen feladatokat ad? Mitől más Urbán workshopja azoktól, amelyekben előzőleg részt vettél?
Az volt az érzésem a legelején, hogy konkrétan nem csinálunk semmit, és egyszer csak rájöttem, hogy mégis van értelme. Urbánnal olyan témákat boncolgatunk és olyan improvizációs gyakorlatokat végzünk, amelyek legfőképpen beszélgetésekre ösztönöznek. Minden nap kapunk házi feladatot is.
Milyen házi feladatokat?
Saját gondolatokat, akár monológokat írunk. Ezek nagyon leegyszerűsítettek, semmiképpen sem filozofikusak. Épp azt szeretem benne, hogy az emberre, a személyre fókuszál, és nem a "big statements"-ekre, a világmegváltó gondolatokra. Az is tetszik, hogy próbálunk karaktereket keresni, akik tényleg igazi problémákkal küzdenek, ezeket nyitjuk fel és beszélgetünk róluk.
Milyen problémák vetődtek fel eddig?
Megbeszéltük, hogy Dózsa időszakában az embereknek milyen problémáik voltak, és próbáltunk összefüggéseket keresni ezek és a ma emberének a problémái közt. Akármilyen viszonyban is állunk a történelemmel, az mindig része életünknek, mint például a román-magyar konfliktus, a feminizmus, a homoszexualitás elfogadása, vagy akár a cigányok diszkriminálása.
Mennyiben okoz nehézséget a csapatnak, hogy különböző nyelveken kell megszólalnotok?
Szerintem nem okoz gondokat, hiszen az angol napról-napra egyre jobban megy, sőt, a színház sokkal többet jelent ennél, a színház túllép a nyelv határain.
Milyen típusú előadásra számíthatunk? Miért nézzük meg?
Ez a szó jut eszembe: multikulturális. Nem szoktam kategorizálni az előadásokat. Nem tudom, mert konkrétan nincs kész, én is kíváncsi vagyok a végeredményre, úgyhogy éppen ezért érdemes eljönni, mert kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Annyit tudok mondani, hogy lesz benne zenés rész is, és nyilván sok beszélgetés.
László Beáta Lídia