TESZT Napló - 2. nap
Kilenckor találkozott a csapatunk (nem túl kipihent állapotban) és elindultunk reggelizni. Sietnünk kellett, mert utána oda kellett (volna) érnünk a workshop megbeszélésére, amelynek témája Dózsa György figurája, élete. Nagy nehezen megtaláltuk a reggeliző helyet, de persze ez nem az a hely volt, ahova mennünk kellett. Átmentünk tehát a másik helyre, az igazi reggeliző helyünkre. Már ekkor késésben voltunk a megbeszélésről. Sikeresen megreggeliztünk és rohantunk át a workshopra. Fél óra késéssel sikerült is befutnunk. Leültünk és elkezdtük a megbeszélést. Sokfelől érkező és sokféle tanulmányt folytató diákok sereglettek össze erre az alkalomra. A mindannyiunk által beszélt közös nyelv az angol; Urbán András, a workshop vezetője arra kért minket, hogy mindannyian mondjuk el elvárásainkat a programmal kapcsolatban. Mindannyian azt emeltük ki, hogy milyen érdekes lesz különböző kulturális közegből érkező diákokkal nem a saját anyanyelvünkön együttműködni.
Mindezek után a színház felé vettük az irányt, hogy a "falon", azaz a falon megjelenő fesztiválújságon dolgozhassunk. Ötleteket kezdtünk gyártani, hogy mivel tehetnénk érdekesebbé, színesebbé ezt a felületet. Többek között megszületett az ötlet, hogy csináljunk bulvár rovatot, rajzoljuk meg az előadások történeteinek viszonyhálóját, vagy akár jeleneteket az előadásokból. Ezután a temesvári színház a fesztivál alkalmából megjelentett Határutak című kiadványának bemutatóján vettünk részt, ahol a könyv létrejöttének körülményeiről és fontosságáról beszélgettünk.
Mikor véget ért ez a program, ebédelni indultunk, és ahogy reggel, most se volt túl sok időnk, már közeledett a négy óra, vagyis az első előadás kezdete. Hihetetlen gyorsan megebédeltünk és rohantunk tovább, hogy megnézzük a Peter Kerek által rendezett Egyszer volt Temesváron című előadást, amit a Temesvári Nemzeti Színház színészei adtak elő. Nagyszabású, gondosan kidolgozott nagypolgári lakás szolgált a darab díszletéül. Ezen díszes körülmények között nézhettük végig, hogy a régen szétszakadt család hogyan próbálja meg összerakni régi emlékeikből az életüket.
Az előadás után még volt egy kis időnk, így el tudtunk menni kávézni és felkészülni a következő előadásra. Egy kis eldugott utcában találtunk egy erre alkalmas kávézót, ami elképesztő kávékülönlegességekkel szolgált számunkra. Ezután a gasztronómiai élmény után újfent a színház felé vettük az irányt, ahol a Vörös című előadást tekintettük meg, ami a jugoszláv kommunista partizánok bosszúhadjáratát feldolgozó történet. Az előadást Máté Gábor rendezte, a budapesti Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház színészei adták elő. A nézőtér U alakban volt elrendezve, a színpad közepén egy medence száraz aszfaltnak tűnő műanyag morzsalékkal, golyóbisokkal volt feltöltve, ez az anyag szolgált víz, kő és sírhely gyanánt...
Következő állomásunk az Upor László által rendezett Leenane szépe volt, amit a Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei adtak elő. Az előadásban egy kis lakás szobakonyhája van berendezve díszletként, ír zene szól a rádióból, ezen a kis ír településen, a sok gyötrelmet megélt/megélő szereplők próbálják egyengetni életüket. Előadás után még egy gyors csoportképet készítettünk a díszletben, majd a büfébe felé vettük az irányt, hogy az állófogadásról el tudjunk csípni némi pizzamartalékot, és legyen még időnk meginni egy kávét a következő program előtt. Éjfélkor találkoztunk, hogy együtt menjünk át a következő előadás helyszínére. A színház sötét, eldugott folyosóin vezetett utunk, hogy megnézzük az Ovidiu Mihăiță által rendezett Ketten az ágyban fekve című előadást, amit az Auăleu Színház két színésze adott elő. A "keserédes szerelmi történetet", a mozgás és a tárgyhasználat révén is sok öniróniával fűszerezték az előadók. Ez a nap utolsó programja volt, így megittunk még egy sört a büfében, aztán hazamentünk, hogy a következő napot frissen tudjuk kezdeni.
Szász Hanna
Mindezek után a színház felé vettük az irányt, hogy a "falon", azaz a falon megjelenő fesztiválújságon dolgozhassunk. Ötleteket kezdtünk gyártani, hogy mivel tehetnénk érdekesebbé, színesebbé ezt a felületet. Többek között megszületett az ötlet, hogy csináljunk bulvár rovatot, rajzoljuk meg az előadások történeteinek viszonyhálóját, vagy akár jeleneteket az előadásokból. Ezután a temesvári színház a fesztivál alkalmából megjelentett Határutak című kiadványának bemutatóján vettünk részt, ahol a könyv létrejöttének körülményeiről és fontosságáról beszélgettünk.
Mikor véget ért ez a program, ebédelni indultunk, és ahogy reggel, most se volt túl sok időnk, már közeledett a négy óra, vagyis az első előadás kezdete. Hihetetlen gyorsan megebédeltünk és rohantunk tovább, hogy megnézzük a Peter Kerek által rendezett Egyszer volt Temesváron című előadást, amit a Temesvári Nemzeti Színház színészei adtak elő. Nagyszabású, gondosan kidolgozott nagypolgári lakás szolgált a darab díszletéül. Ezen díszes körülmények között nézhettük végig, hogy a régen szétszakadt család hogyan próbálja meg összerakni régi emlékeikből az életüket.
Az előadás után még volt egy kis időnk, így el tudtunk menni kávézni és felkészülni a következő előadásra. Egy kis eldugott utcában találtunk egy erre alkalmas kávézót, ami elképesztő kávékülönlegességekkel szolgált számunkra. Ezután a gasztronómiai élmény után újfent a színház felé vettük az irányt, ahol a Vörös című előadást tekintettük meg, ami a jugoszláv kommunista partizánok bosszúhadjáratát feldolgozó történet. Az előadást Máté Gábor rendezte, a budapesti Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház színészei adták elő. A nézőtér U alakban volt elrendezve, a színpad közepén egy medence száraz aszfaltnak tűnő műanyag morzsalékkal, golyóbisokkal volt feltöltve, ez az anyag szolgált víz, kő és sírhely gyanánt...
Következő állomásunk az Upor László által rendezett Leenane szépe volt, amit a Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészei adtak elő. Az előadásban egy kis lakás szobakonyhája van berendezve díszletként, ír zene szól a rádióból, ezen a kis ír településen, a sok gyötrelmet megélt/megélő szereplők próbálják egyengetni életüket. Előadás után még egy gyors csoportképet készítettünk a díszletben, majd a büfébe felé vettük az irányt, hogy az állófogadásról el tudjunk csípni némi pizzamartalékot, és legyen még időnk meginni egy kávét a következő program előtt. Éjfélkor találkoztunk, hogy együtt menjünk át a következő előadás helyszínére. A színház sötét, eldugott folyosóin vezetett utunk, hogy megnézzük az Ovidiu Mihăiță által rendezett Ketten az ágyban fekve című előadást, amit az Auăleu Színház két színésze adott elő. A "keserédes szerelmi történetet", a mozgás és a tárgyhasználat révén is sok öniróniával fűszerezték az előadók. Ez a nap utolsó programja volt, így megittunk még egy sört a büfében, aztán hazamentünk, hogy a következő napot frissen tudjuk kezdeni.
Szász Hanna