A nagysikerű Wajdi Mouawad előadást (Futótűz) követően a Határutak című kiad­vány bemu­tatásával haladt előre a TESZT FOLYAM. A Határutak, egy több­nyelvű színházi kiadvány, amely­nek részét képezi egy régiós szín­házi körkép, egy interjúkat tartal­mazó fejezet a színházak közötti együttműködésekről, egy dráma­for­dításokat tartalmazó fejezet és végül egy színházi adatbázis. A kiadvány az eurorégió főbb nyel­vein (magyar, román, szerb) író­dott, a közös nyelv azonban az an­gol – ismertette Varga Anikó, a kötet szerkesztője. „A hiánypótló kiadvány a térség magyar, román, német és szerb színházi kultúráját hivatott egymáshoz közelebb hozni – mondja a Határutak előszavában Gálovits Zoltán, akinek a szer­kesz­tővel közösen kidolgozott koncep­ciója nyomán állt össze a kiadvány –, úgy gondoljuk, hogy valós, so­kak által megfogalmazott igénynek tettünk eleget, amikor eldöntöttük, hogy az egyre jelentősebb Temes­vári Eurorégiós Színház Találkozó megszervezésével párhuzamosan egy olyan kiadványt is létrehozunk, amelyben teret biztosítunk az el­mé­lyültebb tanulmányoknak, elem­ző írásoknak, interjúknak. Remél­jük, ezáltal olyan hagyományt te­remtünk, amely beépül a köztu­dat­ba és a TESZT-hez hasonlóan meg­határozó tényezőjévé válik a térség színházi életének, hiszen ugyanazzal a céllal hoztuk létre mindkettőt.” A fesztivál idei témá­jával – Múlt és jelen – össz­hang­ban, a nagycsalád és egyben a nagy­város történetének összefo­nó­dása által mégis külön színt kép­viselve került bemutatásra Peter Kerek által a Temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház­ban színre vitt családi történet, az Egyszer volt Temesváron című dráma. Este a temesvári közönség előtt már ismert, Upor László által rendezett McDonagh-darab, a Leenane Szépét, ezt a nyomasztó emberi viszonyokra alapozott tör­ténetet láthatták a temesvári tár­sulat jóvoltából a TESZT részt­ve­vői. De előtte a budapesti Katona József Színház és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata által közösen, Máté Gábor rendezé­sé­ben színre vitt Brestyánszki Boros Rozália, Vörös című produkciója került bemutatásra, “…amely első­sorban számos szemtanú vagy le­származott vallomásán alapul, ez­által kíván egy hiteles, ám hihe­tet­len képet alkotni valamirõl, amiről szinte megfeledkeztünk, mert az emberek néma rettegése még év­ti­zedeken át tartott. Nem mertek mást tenni, mint széttárták karju­kat és hallgatni… Ugyanis a terror keze messzire nyúlt. Egészen a közel­múltig.” Az előadás üzene­tét híven tükrözi a “Miért gyűlöl­tök ti minket? – Én szeretlek téged.” mondat. Másnap Koltai M. Gábor, aki az utóbbi esztendők egyik si­ker­­történetével, E. Chowaniek Gardénia című darabjának rende­zésével írta be nevét a temesvári színjátszás történetébe, az idei TESZT-en a Budapesti Stúdió K Színház H. Baker: Európa, Európa című darabjával, az ér­ték­vesztett Európáról megmintázott brutális “képpel” jelentkezett. Is­mét a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata került rivaldafénybe a Döbrei Dénes és Varga Heni által színre vitt Ég és Föld című produkcióval, melyben a hiperrealizmus eszköz­tá­rához nyúlva meglehetősen egye­di módon gondolják tovább a John Milton által majd négy évszá­zaddal ezelőtt megfogalmazott alap­helyzetet. A TESZT-en termé­szetes az Állami Német Színház részvétele. Idén Herta Müller Lapály című, több, apró történet­ből, Niky Wolcz rendező által „fonott” történet-füzérrel lépett a közönség elé. Meggyőződésünk szerint, a Niczkyfalván született és felnevelkedett, az előadás helyszí­néül szolgáló teremben bizonyo­san többször megfordult, Nobel-díjjal kitüntetett szerző történetei, nem csak a kisebb-nagyobb bánsá­gi sváb közösségekkel együtt fel­nőtt bánsági nemzedékeknek, ha­nem a fiatalabbaknak is alkalmat teremtett a visszaemlékezésre, és valljuk be, a nosztalgiázásra. Mert errefelé a „Hancik”, és Trúdik”, „Frédik” és „Lisszik” hiányukkal vannak leginkább jelen, jószerével már csak az emlékek halmazában. Természetesen az idegenből érke­zettek számára is bőségesen tarto­gatott üzeneteket a produkció, mert a személyes élmények hite­les­ségével azokra a ma konzer­va­tívnak nevezett értékekre fóku­szált, amelyek a legkülönfélébb okok mi­att egyre hátrább szorul a fon­tos­sági sorrendben: családra, ke­resztény értékrendre, a munka be­csületére, a hagyományok tisz­te­le­­tére alapozott közösségmeg­tartó erő. A hajdani Niczkyfalva egykori lakosainak életét rengeteg humor­ral és ki nem mondott, de érezhető melegséggel felelevenítő előadás­ban sorra jelennek meg a kis kö­zösség személyiségei – pos­tás, tanító, lelkipásztor –, a ha­gyo­má­nyos falusi tevékenysé­gek mű­ve­lői, a helyi mítoszok, hiedelmek, babonák, a halottak tiszteletének kultusza, a fokozott vidámsággal járó, különböző közösségi vagy családi eseményekhez kapcsolódó szokások, de a huszadik század drá­mái is: a közösségeket meg­boly­gató politikum demagógiája, vi­lágháború és az azt követő, fő­leg a német közösséget ért zakla­tások, deportálások és kínzások borzalmai is, illetve a szerző által megfogalmazott, és kommunista elnyomás esztendeire utaló üzene­te­ket is híven érzékelteti a rende­ző. A kicsiny közösség látlele­te­ként is értelmezhető produkció so­rán egyértelmű, hogy a lapályos vidék eme egyszerűségében is igen bonyolult környezetében felnőtté vált leány életére és lelkivilágára e környezet észrevétlenül nyomja rá bélyegét. Az előadás teljes befo­ga­dásához hatásosan járultak hozzá a vetitett képsorok, amelyek a látott jelenetek továbbgondolására, a teljes kép kialakítására indították a közönséget. A szövegek, játéktér és ötletes színpadi-, valamint tech­nikai megoldások, magas szintű művészeti előadásmód harmo­nikus ötvözetéből született előadás hamisítatlan színházi élményt biz­tosított.

A jóvátétel elmarad

Az Újvidéki Szerb Nemzeti Szín­ház, Milena Markovic: Baba­hajó című „kegyetlen tüdérmesé­jét” láthatta a Nagyérdemű Ana Tomovic rendezésében, melyben a főhős mikor Hófehérke, mikor Békakirály, máskor más közismert mesehősként kel életre, úgy, hogy az ártatlan mesevilágon túlmutat­va, a fenőttek romlott világának lát­le­le­tének összeállítására tesz kí­sérletet a szerző. Ismét vajdasá­gi­ak a vi­lágot jelentő deszkákon: az Újvi­déki Színház Urbán András ren­­de­zésében, Végel László Neo­plan­ta című regényének feldolgo­zá­sából született produkcióval lé­pett kö­zönség elé. A TESZT előző kiadá­sainak megfelelően idén is óriási érdeklődés előzte meg a bu­dapesti Nézőművészeti Kft./Szké­né Szín­ház közös előadását. Szabó Máté rendezésében láthatta a te­mesvári kö­zön­ség Artur Palyga A zsidó cí­mű tabukat döngető és a múlttal szem­benézésre kényszerítő darab­ját. De ezt csak a legvégén, amo­lyan szer­zői/rendezői kegye­lem­­döfésként érzékeli a Nagyér­demű, aki a darab első részében a kiáb­rán­du­láshoz közeli állapotban teszi fel magának a kérdést: „csak” ennyi, „csak” a poénok intelligens keve­­réséból, a szereplők jellem­vo­násait rendkívüli érzékkel életre hívó színművészek pedáns összjá­té­kából, egy-egy kiválóan felskic­celt művészi karikatúrából, „csak” ennyiből áll a darab? Rekeszizmait próbára tevő két nevetési roham között érzi: valahogy nincs ez rendjén. A kizárólag merkantilis, egzisztenciális érdekből szövet­kező öt, különböző korú és meg­győ­ződésű, és háttérrel rendelkező tanügyi káder (brrrr!) a tanáriszoba meghitt (kitűnően megszerkesztett díszlet!) légkörében szembesül azokkal a borzalmakkal, amelyek­nek részben elkövetői vagy hall­ga­tásuk következtében cinkosai, a fiatalabb nemzedék esetében, ha­szonélvezői. Akkor fordul át a történet, amikor a helyi zsidó hon­fitársaik lemészárlásának esemé­nyeit megélt, ám évtizedekig hall­gató idősödő tanárnőből – aki sze­rint „a pozícióban levő gyilko­sokat tisztelni kell” – feltör a bűntudat, akkor már érezhető a múltbéli bű­nök súlya, hiszen a továbbiakban a történet áldozatokról, a szom­széd fejszével való lekaszabo­lá­sáról, csecsemők széttaposásáról, közös sírként szolgáló városvégi me­szesgödörről és hasonló borzal­makról szól. Elhangzanak ugyan beismerő vallomások, bocsánat­kérések, tettek igazolására és ön­maguk mentségére szolgáló érvek, az elkövetett bűnök jóvátétele érdekében elhangzó ígéretek, de a legvégén, a színvallás, a nyílt állásfoglalás pillanatában, mind­nyájan elbuknak. És ez nem is le­het másként, hiszen senki sem akar áldozat lenni…. Ezzel szemben ki­mondatlanul is jelzi a rendező: az atrocitásoknak, bűnöknek, a látszat ellenére, az elkövetők és a szen­vedők egyaránt áldozatai. Egri Kati, Sárközi Nagy Ilona, Katona László, Mucsi Zoltán és Tamási Zoltán hamisítatlan színházi él­ménnyel örvendeztette meg a TESZT közönségét. A TESZT FOLYAM tovább tart, ma Wil­helm-dalok, majd este a budapesti Tünet Együttes Apropó – ez mind én leszek egykor című előadása, illetve szombaton ismét egy ígére­tes produkció, Pintér Béla és Tár­sulata Titkaink című darabja kerül bemutatásra. Az éjféli koncertek valódi zenei csemegéket tartogat­nak: pénteken Bakos & Jovančić: Barbár mesék, szombaton éjfélkor pedig Müller Péter Sziámi, Kirsch­ner Péter… és barátainak koncertjét hallgathatják meg az underground zene kedvelői.