Pintér Béla: Kaisers TV, Ungarn

Sajnos ránk, magyarokra jellemző az, hogy többet siránkozunk a múlton a kelleténél. Hibáztatjuk a történelmet a „bal sors” miatt, mert több nagyhatalom is átgázolt rajtunk, mert Magyarországot szétszabdalták, és mert „Megbűnhödte már e nép / a múltat s övendőt”. Az előadás elején az egyik színész visszaszámol. Most álmodni fogunk egy nagyot.

 Beszélgetés Baczó Tünde koreográfussal

- Ismét TESZT. Milyennek találod az idei fesztivált, az előadásokat, a hangulatot?

- Az idén is végig figyelemmel kísértem a TESZT-et, s azt mondhatom, hogy igazán értékes előadásokat láthattunk. Esténként miután leülepedett, megérett bennünk az előadás, szívesen beszélgettünk róla a folyósón, a büfében, bárhol, teljesen belemélyülve és elveszítve az idő fonalát. Az idei TESZT-előadások többsége bármely fesztiválon megállta volna a helyét.

 Elżbieta Chowaniec: Gardénia

Ismét a temesvári társulat lakja be a picinyke stúdióteret, a Koltai M. Gábor által rendezett Gardénia című előadásukkal. A szöveget egy lengyel szerző, Elizabieta Chowaniec írta, és jellegzetessége, hogy csak nők játszanak benne. Négy generáció élettörténetének lehetünk szemtanúi. Tokai Andrea indítja az előadást. Lassan, óvatosan tolja szét a kerítést és lép elénk. Kezében két barna bőrönd, fején ősz paróka, szoknyája zsebéből pedig egy mackó lóg ki. Elmeséli keserű sorsát, hogy hogyan ismerkedett meg szerelmével, majd hogyan vált el tőle. Az indítás csendes, kissé vontatott, de érdekel.

 Nyolcadik nap (május 31.)

És így szól az írás: „Utolsó napon megpihent.” Történhetett mindez azért, mert a világ teremtése nem a TESZT-en kezdődött. Itt a pénteki nap sem tűnik unalmasnak, legalábbis az előadások közti idő semmi esetre sem. Bár mindenkin érződik a fáradtság, össze-vissza beszélünk, vagy épp ok nélkül nevetünk a semmin, még van annyi erőnk, hogy beüljünk a szabadkaiak előadásra, a vége azonban már egész messzinek tűnik. A szakmai beszélgetésen kényelmesen el lehet férni, megfogyatkozott a közönség, mindenki készül a hamarosan kezdődő Parasztoperára. Pintér Béla és csapata is jelen van, nem tűnnek valami izgatottnak, az előadás alatt azonban lopva rá-rá pillantok. Sokszor látok értetlenséget vagy csalódottságot a szemében, mozdulataiban, legyintéseiben. Olyan jó lenne, ha tartanánk szakmai beszélgetést, ha hozzászólna ő is. De nincs idő már semmire, az utolsó száz méteren vagyunk: kezdődik a gálaműsor.

Mindjárt itt a gyereknap. Amikor csak hajszálak választanak el attól, hogy megszökjek a soron következő előadás elől, elég erre gondolnom és azonnal jobb kedvem lesz. Persze gyereknek lenni nem egyszerű, főleg ha anyád alkoholista. A Gardénia(Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár) szereplői ettől is szenvednek, nem mellesleg elég sokat, közben pedig végigkövetjük négy generáció életútját. Négy női alak (Tokai Andrea, Borbély B. Emília, Lőrincz Rita, Tar Mónika) Krakkó városában keresi a boldogságot: nem akarnak semmi kiemelkedőt, mindössze egy nyugodt családi életet.