Agota Kristof: A nagy füzet

Horváth Csaba olyan színházi nyelven szól hozzánk, ami képekkel és pontosan kidolgozott mozdulatokkal képes hatni ránk. A mozgás, az ember és a kellék - zöldségek együttese teremti meg az Agota Kristof-regény dramatizált változatának hangulatát.

A fizikai színház azért tűnik jó választásnak, mert a mimika mellett a tánccal, az eszközök játékával lehet igazán mély és mélyreható érzelmeket közvetíteni. A történet már önmagában erős és az egyértelműnek tűnő párbeszédek rendkívül ambivalens viszonyokat, érzelmeket sugallnak.

 Prokofjev, Prokofjev. Szerelem első hallásra. Özönlik a csillogó szemű gyereksereg délelőtt 11-kor a temesvári színházba.

 Prokofjev: Péter és a farkas

A gyerekelőadások kapcsán arra vagyok a leginkább kíváncsi, hogy az alkotók mit gondolnak a gyerekekről. Arra, hogy szerintük „mit lehet megetetni velük”. Prokofjev zeneművének e színpadi változata farkaséhesen hagyta a célközönségét.

 Figyelünk, jegyzetelünk, gyűjtögetünk, most éppen a Bivalyszuflé című előadás kapcsán. De folytatása következik...

 Azt hiszem, tegnap (kedden) értük el a holtpontot. Még három nap van a TESZT-ből, a hosszúra nyúlt esték már éreztetik hatásukat, és néha arra gondolunk, hogy hamarosan búcsúzni kell... Nem jó ezzel a gondolattal létezni. Megkedveltük ezt a helyet. Két előadás között megpróbálom összegezni, mit szeretek ebben a színházban és fesztiváljában. Attól tartok, most egy elfogult és szubjektív listázás következik...

 Régen eljöttem otthonról. Sok emberrel találkoztam, sok előadást láttam. Ma nem szeretnék egyetlen produkcióról sem írni. Kicsit elfáradtam. Nem megy az írás. Csak ismétlem magam. Remélem, ezen a holtponton hamar átlendülök, és megint minden a régi lesz. Megálltam és megpihenek. Képtelen vagyok a sajtószobában írni. Látni, hogy mindenki ritmusosan nyomogatja laptopja billentyűit, és nekem semmi sem jut eszembe. Nagyon frusztrál. Jó itt a közönségtalálkozón írni. „Néhány történetszál sodródik össze” – hallgatom egy pillanatig a beszélgetést, de igazából ma csak a tekintetekre, hangulatokra vagyok érzékeny, a mondatok elsuhannak a fülem mellett. Gondolkodni, feldolgozni ezeket erőfeszítésembe kerül