TESZTNAPLÓ 7.

Nők, forradalom és visszaszámlálás

Hetedik nap (május 30.)

 

Mindjárt itt a gyereknap. Amikor csak hajszálak választanak el attól, hogy megszökjek a soron következő előadás elől, elég erre gondolnom és azonnal jobb kedvem lesz. Persze gyereknek lenni nem egyszerű, főleg ha anyád alkoholista. A Gardénia(Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár) szereplői ettől is szenvednek, nem mellesleg elég sokat, közben pedig végigkövetjük négy generáció életútját. Négy női alak (Tokai Andrea, Borbély B. Emília, Lőrincz Rita, Tar Mónika) Krakkó városában keresi a boldogságot: nem akarnak semmi kiemelkedőt, mindössze egy nyugodt családi életet. Az első nő terveit a háború húzza keresztbe: a holokauszt megsemmisíti a boldog élet leghalványabb lehetőségét is. Nem marad más kiút mint az alkohol. Az előadás kezdetekor felelevenített békeidő már csak szavakban létezik, az előadás egésze pedig a csendes leépülésről szól: a családok szétesnek, az emberi kapcsolatok kiüresednek, anyák és lányok végleg elszakadnak egymástól. A TESZT-en kifejlesztettem egy előadás-mérőt: számolom, hogy hányszor érzem azt egy produkció alatt, hogy fáradt vagyok, aludnom kell, méghozzá most azonnal. A Gardénia során ritkán éreztem ilyet, noha közel sem tökéletes az előadás, melyet sokszor vontatottnak éreztem, és a zsúfolt játéktér is fülledté tette a produkciót. A négy színésznő játéka azonban erőteljes volt, Tokai Andrea humora pedig kifejezetten jót tett az előadásnak.

 

Miközben ezeket a sorokat írom, eszembe jut, hogy fel kellene állítanom magamban egy top 5-ös listát az itt látott előadásokról. Abban biztos vagyok, hogy a szintén csütörtöki Kaisers TV, Ungarn ott lesz az első ötben. Pintér Béla neve garancia lenne? Még az is elképzelhető... Persze ha megvizsgáljuk az elmúlt évek előadásait, találkozunk jobbakkal és kevésbé sikerültekkel is – erről maga Pintér beszél a szakmain. Először vannak itt a TESZT-en, de a közönség reakcióiból ítélve nem utoljára. A nézők vevők arra a fajta öniróniára, mely az előadás egyik motorja: ki nem játszott el a gondolattal, hogy mi történik, ha mégis megnyerjük a '48-as forradalmat? Valószínűleg nagyhatalommá válunk, ahogy ez az előadásban is megjelenik, Petőfi ágyban, párnák közt hal meg, és létre jön a Duna-menti köztársaság. A zseniális humorú, soha nem olcsó poénokkal dolgozó produkció bár fiktív eseményeket mutat meg, a történet lezárása, és ezzel egy időben a valóságba való visszatérésünk, nem szül semmilyen rossz érzést: nem zuhanunk vissza abba a jól ismert, magyaros depresszióba, melyet Urbán András megmutatott az előző napi előadásában.

 

Az időjárás még mindig nem kegyes hozzánk, így az esti koncertet bemenekítik a színházba. Még tart a szakmai beszélgetés, de már hallatszik a folyosókra kiszűrődő tam-tam-tucc-tucc (Harry Tavitian és Cserey Csaba zseniális zenészek az est vendégei), mi pedig egyre jobban félünk a holnaptól, ami ittlétünk utolsó napja lesz. Ugye elválhatunk úgy, hogy: „Jövőre, ugyanitt!”?

 

(elcsété)

Mindjárt itt a gyereknap. Amikor csak hajszálak választanak el attól, hogy megszökjek a soron következő előadás elől, elég erre gondolnom és azonnal jobb kedvem lesz. Persze gyereknek lenni nem egyszerű, főleg ha anyád alkoholista. A Gardénia(Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár) szereplői ettől is szenvednek, nem mellesleg elég sokat, közben pedig végigkövetjük négy generáció életútját. Négy női alak (Tokai Andrea, Borbély B. Emília, Lőrincz Rita, Tar Mónika) Krakkó városában keresi a boldogságot: nem akarnak semmi kiemelkedőt, mindössze egy nyugodt családi életet.