TESZTNAPLÓ 5.
Szeretet-listaÖtödik nap (május 27.
Azt hiszem, tegnap (kedden) értük el a holtpontot. Még három nap van a TESZT-ből, a hosszúra nyúlt esték már éreztetik hatásukat, és néha arra gondolunk, hogy hamarosan búcsúzni kell... Nem jó ezzel a gondolattal létezni. Megkedveltük ezt a helyet. Két előadás között megpróbálom összegezni, mit szeretek ebben a színházban és fesztiváljában. Attól tartok, most egy elfogult és szubjektív listázás következik...
Szeretek belépni a színházba. Elhaladni az antikváriusok előtt, befordulni a sarkon, leküzdeni a kényszert, hogy a szemben lévő üzletből fagyit vegyek (napok óta érzem, hogy meg fogok fázni), és imádom hanyagul benyomni a bejárati lengőajtót.
Szeretek megérkezni a büfébe. Látni, ki van ébren, ki az, aki még az első kávéját szürcsöli, ki az, aki már mást is.
Szeretek azon elmélkedni, vajon ki az, aki hajnali 6.00 és reggeli 11.00 óra között rendet rak utánunk. Ki takarítja el a tegnapi buli nyomait? Vajon ő is bent ül az előadásokon?
Szeretek belépni a szerkesztőségbe. Diákok, tanárok, rádiósok, tévések, átutazó tudósítók, egyszóval: bábeli állapot, rendezett káosz.
Szeretek megrémülni a tudattól, hogy még egy sort sem írtam a tegnapi napról. Szeretek ezen görcsölni.
Szeretek méltatlankodni egy-egy előadás alatt. Szeretem unni, de akár átaludni is a vontatottabb jeleneteket. Eközben szívesen sajnálom a mellettem ülőket is, akik nem elég felszabadultak a csendes szunyókáláshoz.
Szeretek elámulni kedd este azon, hogy akik egyébként nagyszerű színészek (s akiktől láttunk már kiemelkedő alakításokat), egyszer csak elkezdenek haknizni a TESZT-en. Szeretem ezt megfigyelni: van ebben valami nagyon emberi.
Szeretek beszélgetni azokkal az emberekkel, akik elég bátrak ahhoz, hogy azokkal beszélgessenek, akikkel én nem merek beszélgetni. És szeretem túlbonyolítani a mondataimat.
Szeretek minden este megújulni, és más-más lépcsőfokra ülni az esti sörözések alkalmával.
Szeretek négyszer-ötször is nekifogni egy bekezdés megírásának, főleg, ha közben négyszer-ötször félbeszakítanak. Szeretek félbeszakadni.
Szeretek úgy ülni az előcsarnokban, hogy lássam a falra kiszögezett színész-portrék „tekintetét”. Szeretek falra kiszögezett színészeket nézni. Szeretek színészeket nézni.
Szeretek kiabálni, mert így Zsombi, a hangos zene ellenére is meghallja, hogy beszélek hozzá.
Szeretek rácsodálkozni arra, hogy Benőke – velem ellentétben – nem kiabál, de a hangos zene ellenére is hallom, mit mond.
Szeretek jó dolgokat írni egy előadásról, és éppen ezért örülök, hogy nem kell részleteznem az összes keddi élményemet.
Szeretnék még pár napig itt ülni Krecsányi Ignác tablója alatt. Szeretnék több dolgot megtudni róla.
Szeretném megtudni, ti mit szerettek a TESZT-ben. Szeretném, ha ezt a listát tovább írnátok.
(elcsété)
Azt hiszem, tegnap (kedden) értük el a holtpontot. Még három nap van a TESZT-ből, a hosszúra nyúlt esték már éreztetik hatásukat, és néha arra gondolunk, hogy hamarosan búcsúzni kell... Nem jó ezzel a gondolattal létezni. Megkedveltük ezt a helyet. Két előadás között megpróbálom összegezni, mit szeretek ebben a színházban és fesztiváljában. Attól tartok, most egy elfogult és szubjektív listázás következik...