TESZTNAPLÓ 4.
Előadás előadás utánNegyedik nap (május 27.)
Már lassan dél van, de még mindig az előző napi Sirály a téma. A Varga Anikó vezette tematikus beszélgetés is erről az előadásról szól. Felmerül a kérdés, miért nem mentünk haza, miért nem hagytuk ott a Szerb Nemzeti Színház előadását? Jászay Tamás (kritikus) egyből közbevág, hogy ő bizony szereti azt a nézőt, amelyik hazamegy és nem szenvedi végig az előadást, de a magyar néző gyáva... Viszont nincs nagy baj, mert maga a magyar színház is gyáva, ezt pedig még hallani fogjuk Jászaytól a beszélgetés során többször is. Elhangzanak különböző vélemények, látható, hogy sokan még most is az előadás hatása alatt vannak, így nehéz is lezárni a beszélgetést. A hétfői produkciók azonban lassan elkezdődnek, félek is, hogy egyszer csak rutinná válik majd a befogadás...
Délután négy órától végre rájövünk, hogy a stúdióterem nem csak az esti zsíros kenyér és hagyma elfogyasztásához nyújthat kitűnő teret, de lehet ott enni ecetes uborkát is. A Tapasztó Ernő rendezte Vodkapolka, avagy hogyan ettem kutyát legalábbis erre enged következtetni, hiszen az elbeszélő, Aradi Tibor, miután már félig kiürített egy vodkás üveget, ecetes uborkát eszik társával, Borsos Pál tangóharmonikással. Hogy milyen az élet egy csendes-óceáni orosz flottánál, azt Jevgenyij Griskovec orosz drámaíró érzékletesen ábrázolta: a saját élményeiből született szöveg szórakoztató, helyenként elgondolkodtató. Az Aradi Kamaraszínház előadása azonban kiölt minden tragikumot a meglévő történetből, egydimenzióssá szűkítette a dráma lehetőségeit, és ami a legfájóbb, beemelt néhány igazán olcsó poént is (Gyurcsány Ferenc paprikajancsiként történő megidézése, vagy az Aranka, szeretlek című youtube-os dal szövegének felolvasása inkább kínos volt mint szórakoztató).
A belgrádi Atelje 212 előadása (Váróterem, rendező: Boris Lješević) sajnos elvesztette a közönség nagy részének figyelmét. Bebizonyosodott, hogy milyen sok múlik a jó és pontos fordításon, hiszen a késéssel és hiányosan megjelenő vetített replika sokat elvehet a nézők színházélményéből. A dokumentarista drámai szöveg nagyrészt interjúkból jött létre. Az egymást követő etűdökből álló előadás a mai Szerbiáról beszél, annak gazdasági-társadalmi helyzetéről. Így bontakoznak ki az egyéni sorsok, megjelenik a háború emléke, a jövő esélyeinek latolgatása.
Mivel elég lassan telt a hétfő délután, mindenki a Forte Társulat és a Szkéné Színház közös produkciójától várta, hogy végre történjen valami katartikus. A Horváth Csaba által irányított csapat hazajáró vendége a TESZT-nek. Tavaly a Peer Gynt-jük nyitotta meg a fesztivált és aratott zajos sikert, idén Agota Kristof A Nagy Füzet című regényének dramatizált változatát mutatták be a temesvári közönségnek.
A nagy füzetet követően mindenki mosolyog, mindenki boldog, mintha nem is egy tragikus történet elevenedett volna meg a szemünk előtt.
[elcsété]
Előadás előadás utánNegyedik nap (május 27.)
Már lassan dél van, de még mindig az előző napi Sirály a téma. A Varga Anikó vezette tematikus beszélgetés is erről az előadásról szól. Felmerül a kérdés, miért nem mentünk haza, miért nem hagytuk ott a Szerb Nemzeti Színház előadását? Jászay Tamás (kritikus) egyből közbevág, hogy ő bizony szereti azt a nézőt, amelyik hazamegy és nem szenvedi végig az előadást, de a magyar néző gyáva... Viszont nincs nagy baj, mert maga a magyar színház is gyáva, ezt pedig még hallani fogjuk Jászaytól a beszélgetés során többször is. Elhangzanak különböző vélemények, látható, hogy sokan még most is az előadás hatása alatt vannak, így nehéz is lezárni a beszélgetést. A hétfői produkciók azonban lassan elkezdődnek, félek is, hogy egyszer csak rutinná válik majd a befogadás...