Most kezdődik a, hol kezdődik a… z előadás?

Temesvár, első nap. Hajdu Szabolcs és a Békeidő, ma már másodszorra. Vártunk, késtek, végre bementünk és még mindig zajlott. Aztán szinte észrevétlenül elkezdődött. Azaz, zajlott még a Varga Anikó által vezetett szakmai beszélgetés, amibe egyszer csak belekezdődött az előadás.

Egy könyvbemutató, egy verekedésbe torkolló vita az anyanyelv szerepéről és mibenlétéről, történetfoszlányok, fel-felsejlő karakterek. Valami elindult. Nehezen lehetne rajtakapni, hol is kezdenek előadássá összeállni a jelenetfoszlányok. Hogy mi az, ami eredetileg is hozzátartozott és mi az, amit ennek a második előadáskezdésnek körülménye hozott magával. Szinte észrevétlenül kerülünk egyre beljebb és beljebb az előadásba. Itt nem a történet a fontos. A keresés, a folyamat, az építkezés kerül a középpontba. Ami van, az ott születik meg néhány méterre tőlünk. Ezt segíti a jelenetek mozaiktechnikával való egymásra, egymásból építése, amely nem csak az előadás, de az író Langermann valóságának szervezőelve is. Hogyan és mikor válik egy baráti sörözés színpadi jelenetté, hogyan bontsuk ki és fejtsük meg az utcán, villamoson, állomáson elcsípett félmondatokat, hogy azok színpadi valósággá legyenek? Egyáltalán, mitől más a színpad, a szöveg, az alkotó és a befogadó valósága? 

A saját és a mások által elmesélt történetek valahol mindig találkoznak, ránk telepszenek, hiába igyekszünk besöpörni őket egy sötét sarokba, nem lehet szabadulni tőlük. Végül úgyis megfojtanak. 

 

Temesvár, első nap. Hajdu Szabolcs és a Békeidő, ma már másodszorra. Vártunk, késtek, végre bementünk és még mindig zajlott. Aztán szinte észrevétlenül elkezdődött. Azaz, zajlott még a Varga Anikó által vezetett szakmai beszélgetés, amibe egyszer csak belekezdődött az előadás.