Irodai játékok

Hirtelen felindultságból elkövetett kiállítás-beszámoló

Nem sokkal ebéd után jött a hír, hogy még az ötórai előadás előtt várnak minket, fesztivál- blogolókat meg falazókat a titkárságon. Nagy susmus, titkolózás, Zsombinak a szemén látni, hogy ő mintha mégiscsak tudna valamit. Makacsul hallgat és mosolyog. Nem csoda hát, ha nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk ezt a „vak randit”. 
 

Ropi az asztalon, mindenki áll körben a fal mellett, mint egy kínos születésnapi zsúron és várja, hogy mi lesz. Az igazgatói iroda egyik falán fehér lepel, hely híján oda, a fal elé sorakozunk fel néhányan. Mintha a kivégzésünkre várnánk. Próbáljuk kitapogatni, mi van a hátunk mögött, mivel fognak itt ma még meglepni minket. Kemény tárgyat tapintok, ha megmozdítom, koppan. Ez valami emlékplakett lesz. Rajtakapnak, nem piszkáljuk tovább. Pár perc késéssel végül minden résztvevő befut. A színház grafikusa, kedvenc fal-rajzolónk, Benőke (Benedek Levente) szólal fel elsőként. Azért gyűltünk ma itt össze, ésatöbbi. Youtube videó és szemüvegek (drMáriás). Performansz az irodában. Kézről kézre adjuk a különböző méretű, optikájú, alakú szemüvegeket, közben megy a videó, félszemmel figyelünk, kacarászunk. 
 

Végre lekerül a lepel a fal elől is. Balázs Attila színházigazgató személyes maszkgyűjteménye kerül elő a lepel mögül. Különböző kultúrákhoz tartozó, különböző anyagokból készült maszkok ezek. Valós és kitalált történetek, hogyan, miként és honnan kerültek hozzá a kiállított vagy inkább kiaggatott tárgyak. Van itt csíkszeredai fekete kerámia, finom és durva vésésű fából készült maszk, japán, afrikai, nepáli és indiai kultúrát, hitvilágot, „színházat” idéző szerzemény. Rágjuk a ropit, hallgatjuk a helyben improvizált történeteket és örülünk annak, hogy van játék ebben a színházban - a színpadon túl is.
 

Orbán Enci

 Hirtelen felindultságból elkövetett kiállítás-beszámoló
Nem sokkal ebéd után jött a hír, hogy még az ötórai előadás előtt várnak minket, fesztivál- blogolókat meg falazókat a titkárságon. Nagy susmus, titkolózás, Zsombinak a szemén látni, hogy ő mintha mégiscsak tudna valamit. Makacsul hallgat és mosolyog. Nem csoda hát, ha nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk ezt a „vak randit”.