Élve vagy álmodva
Calderón: Az élet álom
Szombat van, délután négy óra, a TESZT második napja. Belépünk a „Mihai Eminescu” Nemzeti Színház második számú termébe. Várunk, ahogy minden előadás előtt illik, majd belépünk. Zene szól. A hegedű hol üvegtörően magas hangokat játszik, hol ijesztően mély. Leülünk. A színpadon tizenhat képernyő, melyek egy kopasz férfi groteszk mimikáit, őrült tekintetét mutatják. Várunk, a zene továbbra is borzolja idegeinket.
A TESZT második előadása Calderón Az élet álom című darabja alapján készült, Mihai Măniuțiu rendezésében. A produkció futurista, expresszionista és szimbolista elemeket ötvöz. Egy műtőasztalon ott fekszik a király, Basilio, fémlapokból álló ’vasfüggöny’ mögül érkeznek a szereplők, minden vibrál, minden steril, minden idegen. Fehér köntösben, fehér sminkben emberek jelennek meg, akik ritmusra, mozognak, sokszor egyszerre. Infúziót kötnek a királyra, megmossák őt, majd a díszletet. Az arcukon pirosító, mely az élet halvány illúzióját kelti. Neveket ismételgetve sziszegő hangot hallatnak. Megállíthatatlan robotoknak tűnnek, akik vagy amik korlátlan hatalommal rendelkeznek.
Az előadásban minden álomszerű. A főszereplő, Segismundo, a király eltitkolt fia kételkedik létezésének realitásában, választásainak hitelességében, de a nézők sem maradnak ki a zene és a fények hipnotikus hatása alól. A mozgó kapu vibráló fehér fényei Segismundo illúzióba való ringatását jelzik, miközben a fehér köpenyes alakok hadseregként jelennek meg és injekciós tűkkel megbénítják. Az apa láncra verve, száműzetésben tartja egyetlen gyermekét születése óta. Bűne, hogy világra jöttét baljós jelek kísérték, melyek szerint a fiú bitorló szörnyeteg lesz. Rácsos odúja, láncai, elhagyatottsága valóban állati dühöt szülnek. Harag a világ ellen, melynek oka számára homályos.
Az előadásban kiemelkedő szerepet játszanak a színek. A hatalom fehér és kollektív. A királyt a köpenyes alakok a maguk képmására alakítják. Végzetszerű megnyilvánulásaik eszköze az uralkodó. Azok a szereplők, akik elevenek, emberiek barnás pasztellszíneket hordanak. Ilyen Clotaldo, Segismundo nevelője, őre; Rosaura, aki becsületének visszaszerzéséért harcol; a lány apródja, illetve a trónt megkaparintani igyekvő Estrella hercegnő és Astolfó herceg.
A király úgy dönt, fiát mégis visszaviteti a palotába, de csellel. El kell vele hitetni, hogy szörnyű élete csak álom volt. A fiú természetesen nem tudja kezelni a szabadságot, az emberi érintést, az uralkodói kényelmet, ezért hasonló eszközzel visszahelyezik régi körülményei közé. Melyik volt az igazi és melyik a hamis világ? Mi volt az álom és mi az ébredés? A létezés értelmének boncolgatása a boncasztalon folytatódik. Bizarr szerelmi jelenet infúziókkal illetve a végzet fehér katonáinak átalakító hadművelete. Segismundo nem alakul át teljesen, kételkedik és megkérdőjelezi helyzetének minden részletét. A nép megtudja, hogy van trónörökös és Segismundót akarják uralkodójuknak. A főszereplőnek sikerült leszámolnia az elnyomással és a fehér végzettel. Hogyan történik ez? Elfogadja az eseményeket úgy, ahogy vannak. Meg kell élni a pillanatot, a jót, akár álom az, akár valóság. Megbocsájt az apjának és önreflexió által tudatosan, de mégis alázattal fordul a jelenhez.
Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel — tartja a mondás. Segismundo ezt teszi és ezáltal tagadja meg a jóslatot. Mindez stilizált környezetben, ahol kommandósok a királypártiak és később a felkelők. Gépek monoton hangja hallatszik a laboratóriumi körülmények között, miközben a főszereplő önmagára lel, természetének lényegére, organikus együttlétre törekszik környezetével: a jelennel. Ez az egy biztos: a most, hiszen: „az élet illúzió”, „az élet delírium”.
Szombat van, délután négy óra, a TESZT második napja. Belépünk a „Mihai Eminescu” Nemzeti Színház második számú termébe. Várunk, ahogy minden előadás előtt illik, majd belépünk. Zene szól. A hegedű hol üvegtörően magas hangokat játszik, hol ijesztően mély. Leülünk. A színpadon tizenhat képernyő, melyek egy kopasz férfi groteszk mimikáit, őrült tekintetét mutatják. Várunk, a zene továbbra is borzolja idegeinket.