Békeidő - határok nélkül
Hol kezdődik el az előadás? A civil mikrofonpróba egyszer csak színészi játékba csúszik. A nézőtér alig néhány székből áll, szinte a díszlet részévé válik. Egy rozoga asztal, alatta egy fejjel lefele lógó kitömött, áporodott mosómedve, limlom és kacat - tele van titokkal.
A színészek maximálisan kihasználták a tér nyújtotta lehetőségeket. Iuliana Vîlsan díszlete segítette az alkotókat a színészi játék és a hangulat megteremtésében is, a tér folyamatos átrendezésének következtében pedig gyorsan tudtak "ugrálni" egyik jelentből a másikba.
Semmi sem az, aminek látszik. Hajdu Szabolcs stilizált terében a valóság helyett a képzelet az egyetlen választási lehetőség. A megőrülés határán már csak a papírgalacsinok egymás utáni földre hullásának koppanása, egy-egy ölelés marad. Az emberek tárgyként, a tárgyak emberként szenvedik el sorsukat. Ebben az elembertelenedett környezetben természetesnek tűnik, ha a széket megverik, és nyomozás indul az elkövetők ellen. A férje után a fiát is elveszítő anya számára a szék az egyedüli dolog, amely helyet kínál.
A lét és a nemlét tere egyaránt végtelen - az előadás végén a szemben levő kapun távoztunk, betolakodva a mű hó és a karácsonyi fények, ajándékok által sugallt, gyermekkorunk óta elveszített valóságba. Ez a tér is, ami földközeli lehetne, felemelkedik. Nem egyértelmű, hogy giccsekkel telezsúfolt karácsony előtti kirakatban vagy a mennyországban járunk?
Nem csak a művész terének ablakszemei tekintenek a másvilágra, hanem a kerek templomablakok padlóra hulló fénye szintén valami felsőbb, szakrális világot idéz. A tér sejtelmessége és kifogyhatatlan varázsa Langermann fantáziavilága is, amelyben helye van a kísérteties hangoknak, a szürreálisan összeolvadó "életképeknek". A szerző - bevallása szerint - saját vívódásaiból és a színészek improvizációs játékaiból fonta össze az előadás szálait.
Kérdés csak az, hogy befogadóként ki tudjuk-e oldani a csomókat.
László Beáta Lídia
A Békeidő című előadás nem színpadon, hanem egy sajátos térben zajlik, amelybe a közönség a színház belső lépcsőin keresztül jut el. Egy fóliából felhúzott jurtaszerű lomtárba érkezünk, ahol a színészek éppen rendezgetik a játékteret, egy író - olvasó találkozó helyszínét.