A katona sohase szomorú, csak úgy érzi

A hétfő délutánt az Aradi Kamaraszínház VodkaPolka, avagy hogyan ettem kutyát című előadásával indítottuk. Jevgenyij Griskovec darabja egy tengerész sorsát mutatja be: azt a három évet, amit a második világháború alatt a csendes-óceáni flottánál eltöltött.   

Az ígéretes cím különös történetet elevenít meg. A kutyahús megkóstolása nem is tengerész-sorsának viszontagsága, csupán a koreai társa ajándéka. Ajándék kutyának ne nézd a szőrét.  Ott az ember megtanulja, hogy enni, inni, aludni kell.

Elsőként egy vodkásüveg gurul be a színpadra. Utána megismerkedünk Szerjózsával, a tangóharmonikással. S gördül is tovább a történet, akárcsak a vodka a tengerész torkán. Az előadást világháborús filmrészletek, szovjet rajzfilm, valamint bizarr bábjáték egészíti ki. Háború van, de „a katona sohase szomorú, csak úgy érzi." Ezt igazolják a dalok is: Don't worry, be happy; Ég és föld között (Republic); Amikor vége az utolsó dalnak is.

Repül az idő...

Történetfoszlányok, vodka, uborka, tangóharmonika képe lebeg még előttünk, amint a teremből kivonulunk, s azután is fülünkbe cseng a bőröndbe zárt üzenet: "Haza akarok menni."

                                                                                                          Székely Boglárka